A Szovjetunió több mint négy évtizeddel ezelőtt lőtte fel a Holdra a Lunohod–1 űrszondát. Ez volt a világ első távirányítású űrjárműve, amely sikeresen landolt egy másik égitesten. A nyolckerekű űrszondát a Luna 17 leszállóegységgel vitték el a Holdig, ahol 1970. november 17-én landoltak.

Az űrszondán volt egy francia gyártmányú lézeres fényvisszaverő (magyarul macskaszem), amely 14 háromszögletű prizma segítségével küldte vissza a Földre a ráirányuló lézer fényét. Az űrkutatók először 1971. szeptember 14-én próbálták felvenni a kapcsolatot a holdjáróval, sikertelenül. Nagyon úgy tűnt, hogy a jármű egyik alkatrésze tönkrement.

1971. október 4-én, 11 holdi nap eltelte után (ami 322 földi nap), ért véget az Lunohod–1 küldetése. Sokáig senki sem próbálta célba venni a holdjárót, mondta Jean-Marie Torre, a franciaországi Côte d'Azur Obszervatórium kutatója. A csillagvizsgáló munkatársai azonban tettek néhány kísérletet a Calernben lévő Grasse lézeres távolságmérővel, és márciusban sikerült észlelniük a visszaverődött jeleket.

A Lunohod–1 bemérését több tényező akadályozhatta, például poros lehetett a fényvisszaverő, esetleg bezáródott, vagy olyan helyen állt a szonda, ami a Földről nem látható. A rossz időjárás miatt a tudósok nem tudták pontosan megállapítani, hogy milyen hatékonysággal működnek a Lunohod–1 prizmái, de a pozitív eredmény eléggé felcsigázta az érdeklődésüket ahhoz, hogy folytassák a próbálkozást.