1994 júliusában a Shoemaker-Levy 9-üstökös darabjai a Jupiterbe csapódtak; ennek a nyomait még hetekig látni lehetett a bolygó légkörében. Ez volt az első esemény a csillagászat történetében, amikor profi és amatőr csillagászok valós időben követhettek nyomon egy becsapódást a Naprendszerben.

Az SL9 üstököst 1993. március 24-én fedezte fel David Levy, Carolyn Shoemaker és Eugene M. Shoemaker. Ez volt az első üstökös, amely nem a Nap, hanem egy bolygó körül keringett. Felfedezésekor már nem alkotott egységes testet, 21 darabja a pályája mentén szétszóródva mozgott. Az észlelés után elvégzett pályaszámítás azt jelezte, hogy az üstökös 1992 júliusában került olyan közel a Jupiterhez, hogy az óriásbolygó árapály-ereje darabjaira szaggatta. A számítások azt is kimutatták, hogy 1994 júliusában az üstökös darabjai a Jupiterbe fognak ütközni, a déli félteke 44. szélességi körének közelében.

Az SL9 grandiózus becsapódásának nyomai még heteken keresztül megfigyelhetők voltak az óriásbolygó atmoszférájában. Az üstökös kémiai ujjlenyomata még ennél is nagyobb nyomot hagyott. Vízgőztől származó emissziót már az SL9 darabjainak becsapódásai során is kimutattak, de ezekből az észlelésekből nem lehetett megjósolni, hogy ez hogyan fog hatni a Jupiter légkörének kémiai összetételére.

Az ESA Infrared Space Observatory (ISO) műholdja 1997-ben detektált vízgőzt a bolygó sztratoszférájában. Erről már akkor is azt gondolták, hogy az SL9 becsapódásának következménye, mivel az üstökösök jelentős arányban tartalmaznak vizet. Elképzelhető, hogy a víznek akár más forrása is lehetett: például az üstökösaktivitás által produkált interplanetáris por; a kisbolygóütközések; a jeges törmelékgyűrűk; vagy éppen a Jupiter 60 holdjának valamelyike.

A kérdés még a becsapódás után majdnem 20 évvel is rendkívül érdekes. A Bordeaux Egyetem asztrofizikai laboratóriumának kutatója munkatársaival nemrég az ESA Herschel  infravörös űrteleszkóppal vizsgálta a vízgőz szélesség és magasság szerinti eloszlását a Jupiter légkörében. Az adatok alapján egyértelmű észak-déli aszimmetria mutatható ki az eloszlásban, mégpedig a déli félteke javára. Méréseik szerint a Jupiter légkörében jelen lévő vízgőz 95%-a az SL9 üstökös darabjaiból származik.