Az evolúció törvénye, hogy a gyenge elhullik, az erős és alkalmazkodásra képes túlél, és a túlélésre alkalmas génjeit tovább örökíti. Rengeteg állatfaj halt ki azért, mert nem volt képes elég gyorsan alkalmazkodni a megváltozott környezethez, és ez a folyamat az elmúlt 100 évben gyorsult fel igazán veszélyesen, amikor a megváltozott környezet már főként az emberi tevékenység következménye: a környezetszennyezés, az iparosodás, az erdőirtás. Mindezek közül a legértelmetlenebb az orvvadászat: több tucat állatfaj van ma a kihalás szélén azért, mert a szigorú tilalom ellenére, illegálisan vadásznak rájuk. Általában még csak nem is a húsukért, amire rá lehetne fogni, hogy az ember ragadozó állat, hát vadászik, és megeszi amit elejt. 23 évvel Douglas Adams zseniális könyve, az Utoljára látható után, a weather.com összefoglalója alapján bemutatjuk a világ tíz legveszélyeztetettebb állatfaját, amelyeket kimondottan az orvvadászat juttatott a kipusztulás szélére.
Az orrszarvú egykor Európától Indonéziáig honos volt, de az 1960-s években berobbant orvvadászhullám mára a 12 alfajból hetet teljesen kipusztított, és a maradékot is a kihalás szélére juttatta. A jávai rinocéroszból becslések szerint még 35-45 élhet vadon Indonéziában, a nyugati fekete orrszarvút két éve nyilvánították kihaltnak, az utolsó mozambiki orrszarvút épp a napokban lőtte le egy orvvadász egy elvileg szigorúan védett nemzeti parkban. A rinocéroszok végzetét a szarvuk jelenti, illetve az, hogy a keleti kultúrákban, elsősorban Kínában az orrszarvnak varázslatos gyógyító és potencianövelő erőt tulajdonítanak. Bár a szarv pontosan ugyanabból az anyagból áll, mint az ember levágott körme, a feketepiacon az ára a kilónkénti 9 millió forintot is eléri, így egyetlen elejtett rinocérosz szarva átlagosan 50-60 millió forintot ér. Az orvvadászok helikopterekkel, éjjellátó felszereléssel, csúcstechnológiás fegyverekkel vannak felszerelve, a bevételükből bőven futja a nemzeti parkok őrségének lefizetésére is. Általában a szarvat levágják, az állatok testét pedig otthagyják a dögevőknek.
A Föld legnagyobb szárazföldi állatát az agyaráért vadásszák, bár az elefántcsont kereskedelme 1990 óta szigorúan tilos. A második világháború előtti, tízmilliósra becsült állomány mára pár százezresre zsugorodott, és jelenleg is évi 25 ezer állat esik az orvvadászok áldozatául. Az elefántcsont általában Kínába kerül, ahol dísztárgyakat készítenek belőle. Egy teljes agyar megfaragása több évig is eltarthat, de utána akár egymillió dollárt is megérhet a kész mű. Az elefántcsont kereskedelmének betiltása bizarr következményként azzal is járt, hogy fellendült a szibériai mamutagyar-vadászat. A jégkorszakból származó, a klímaváltozás okozta olvadás miatt a jég alól a felszínre kerülő, több ezer éves mamutcsontvázak agyarai még az afrikai elefánténál is nagyobbak, és óriási üzletet csapnak az ügyeskedők, akik a helyiektől olcsón felvásárolják. A helyieknek kilónként 100 dollár alatt fizetnek az agyarakért (ami Szibériában nagy pénz), a moszkvai átvevőknél már 3-400 dollár az árfolyam, és 1600 körül alakul a globális feketepiacon.
A jellegzetes pöttyös bundájáért, és kisebb részben a csontjaiért (a keleti gyógyászatban a tigriscsontok olcsóbb helyettesítőjének számít) vadászott nagymacska Ázsiában, elsősorban Indiában és Sri Lanka szigetén sodródott a kipusztulás szélére, itt egyes területekről teljesen eltűnt, összességében pedig az elmúlt fél évszázadban a negyedére csökkent a populáció. Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsia egyes részein és a Közel-Keleten már kihalt a vadászat miatt. A leopárdbőr kereskedelmét 1975 óta tiltják nemzetközi egyezmények, az orvvadászat és az árak azóta lendültek fel igazán.
Kicsit kilóg a sorból a szusi készítéséhez tökéletes alapanyagot adó halfajta, hiszen őket azért halásszák, hogy aztán megegye az ember, így akár a túlélésért folytatott harc természetes folyamatába is beilleszthatnénk, mint nagy vesztes. A kékúszójú ton kipusztítása a világ tengereiből egészen elképesztő méreteket ölt, a túlhalászat a faj 97 százalékát kiirtotta a Csendes-óceánon. A kifogott állatok 90 százaléka annyira fiatal, hogy még nem volt esélye szaporodni. Az akár 500 kilósra is megnövő, óránként 80 kilométeres úszási tempóra képes hal híresen jó minőségű, zsíros húsának ára a faj eltűnésével párhuzamosan szökött az egekbe. Japánban, ahol a kifogott kékúszójú ton 80 százaléka az asztalokra kerül, árveréseken veszik a szusiéttermek a halat, egy átlagos példány 2 millió jenért (négy és fél millió forint) kel el általában, de beszámoltak már 155 millió jenig (360 millió forint) felkúszó árverésről is egyetlen, közel 300 kilós példányért.
Az elmúlt 70 évben a vadon élő tigrisek 97 százaléka tűnt el a Föld színéről, kilenc alfaj teljesen kipusztult, a maradékból nagyjából 3000 példány él még vadon. Egy megölt tigris bundáját 15 ezer dollár körüli áron lehet eladni a feketepiacon, a koponyáját, fogait és csontjait (ezekből dísztárgyak készülnek, illetve porrá őrölve gyógyító csodaszerként tenkint rá a kínai tradicionális gyógyászat) még további 10 ezerért. Egy orvvadász általában 800 dollár körüli pénzt kap csak a megölt állatért a piacot uraló maffiától. Mivel a további feldolgozáshoz a bőrnek minél jobb állapotban kell lennie, egyre jellemzőbb, hogy a tigriseket nem lelövik, hanem megmérgezik. Legújabban az élve elfogott kölykök jelentik az orvvadászok slágerzsákmányát, amelyeket kínai szupergazdagok köreiben divat háziállatként felnevelni. Beszámolók szerint Szibériában és Indiában számít legrosszabbnak a tigrisek helyzete.
Az állatok közmondásos királya 25 afrikai országban halt ki, az egész kontinensen nagyjából 15 ezer élhet még belőle vadon. Becslések szerint az orvvadászat a hetvenes évek óta 200 ezerről nyomta le eddig a populáció nagyságát. Az oroszlánokat a kikészített bundáikért és a csontjaikért vadásszák, utóbbi porrá őrölve, egy titkos recept hozzávalóival vegyítve az oroszlánbornak nevezett, mágikus erejűnek tartott ital fő komponense. Egy palack ilyen italt, ami a hiedelem szerint a világ összes betegségét gyógyítja, 250 ezer dél-afrikai randért (bő 6 millió forint) lehet megvenni a feketepiacon. Dél-Afrikában egyre több az illegális oroszlánfarm, ahol a fiatalon befogott állatokat tenyésztik és szaporítják, a kiöregedett példányokat méregdrága, illegális vadászatokon ölik meg a gazdag nyugati turisták. Becslések szerint évi 90 millió dollár fordul meg az ilyen vadászatokat szervező csoportok számláján.
A hatalmas, akár két méteresre és 700 kilósra is megnövő állatot a húsáért, tojásaiért (ezek méregdrága ínyencségnek számítanak a délkelet-ázsiai konyhában), illetve a teknőjéért vadásszák, amelyből ékszereket és dísztárgyakat készítenek. Jellemző a fészkeik kifosztása is a tojásokért, ami a faj fennmaradását legalább annyira veszélyezteti, mint az orvvadászat. A direkt vadászat mellett alaposan megritkítja a teknősök populációját az is, hogy sokszor véletlenül belekeverednek nem nekik szánt halászhálókba, és ott pusztulnak el. A Csendes-óceánon 2300 példányra becsülik az ivarérett nőstények számát, de a faj a lassú reprodukciója miatt különösen érzékeny a külső beavatkozásokra, Malajziában egy 3000 fős populáció 25 év alatt, a szigorú védelem ellenére jutott addig, hogy csupán 2 felnőtt példány maradt belőle.
A más néven pangolinként ismert állat az egyetlen ismert emlős, aminek pikkelyek fedik a testét. Ezek a pikkelyek a keleti orvoslás hagyományai szerint az asztmától az impotenciáig egy sor betegséget gyógyítanak, a Közép-Afrikában, Indiában és Délkelet-Ázsiában honos állatot elsősorban ez helyezi az orvvadászok célkeresztjébe, másodsorban pedig a húsa, ami Ázsiában és Afrikában is hagyományosan ínyencfalatnak számít. A vadászata és kereskedelme 2000 óta nemzetközi egyezményekkel tiltott, a feketepiacon egy átlagos méretű példány nagyjából ezer dollárt (200-250 ezer forint) ér. Az orvvadászat mértékére jellemző, hogy 2011-ben egy indonéz kikötőben egy hét és fél tonna, Vietnamba tartó tobzoskahúst tartalmazó csempészszállítmányt foglaltak le a hatóságok. A legnagyobb példányok egyébként 25-30 kilósra nőnek meg.
A világ legnagyobb kétéltűje csak Kínában honos, és általában itt is végzi egy-egy előkelő étterem tányérján. Három generáció alatt a 80 százalékukat pusztította el a legális és illegális vadászat, a vízierőművek gátjai, és a vízszennyezés. Fogságban nagyon nehezen tartható, összesen kilenc él belőlük amerikai és európai állatkertekben. A nyolcvanas években tele volt velük a Jangce és a Sárga-folyó vízgyűjtő területe, ma már csak Közép- és Délnyugat-Kína tartományaiban él, ahol a tiltás ellenére ezrével vadásszák és adják el őket a keleti parti nagyvárosokba.
A tengerek legfélelmetesebb ragadozóiból évi 100 millió példányt öl meg az ember, nyolc fajuk már eltűnt a vizekből. A brutális túlhalászat oka a cápauszonyleves, amiért egy menő étteremben 100 dollár (20-25 ezer forint) körüli összeget is kifizetnek az ínyencek. Mivel a cápa húsa már közel sem ennyire értékes, az orvhalászok általában még élve levágják a cápa uszonyát, majd az állatot visszadobják a tengerbe, ahol az elvérzik és elpusztul. Mivel a cápák csúcsragadozóként fontos szerepet játszanak az óceánok ökoszisztémájában, a túlhalászatuk a teljes vízi ökológiát felborítja. A helyzet iróniája, hogy a híres film óta rettegett állatok a statisztikák szerint évi tíz embert ölnek meg a világon, vagyis az emberiség tízmilliószorosan bosszul meg minden emberevő cápát. Ráadásul a cápauszony teljesen ízetlen, a különleges textúrája miatt szokás a halételek királyának tartani.