Néhány hete az utolsó mozambiki rinocérosz elpusztulásával került újra reflektorfénybe a kihalás szélén álló orrszarvúk témája. Az afrikai országban egy orvvadász ölte meg az utolsó példányt, hogy a szarva valahol egy ázsiai feketepiacon cseréljen aztán gazdát, több százezer dolláros áron. Az orrszarvúk vadászatát és a szarv kereskedelmét nemzetközi egyezmények tiltják, de a hatalmas haszon miatt mégis virágzik mindkettő. Elsődleges okként azt szokás felhozni, hogy a tradicionális kínai gyógyászat csodatevő erőt tulajdonít a szarvnak, és ez hajtja fel az igényt iránta. A Quartz oknyomnozása szerint azonban nem Kínában kell keresni az orrszarvúk létét fenyegető keresletet, hanem Vietnamban, és az egész nem ősi legendákon, hanem egy alig pár éves pletykán, és a helyi újgazdagok hóbortjain alapszik.
A kínai hagyományos medicina valóban gyógyító erőt tulajdonít a szarvnak, májproblémákra és láz csillapítására ajánlják. A legkorábbi ilyen feljegyzések 1800 évesek. Arra azonban egyetlen utalás sem esik a fennmaradt kínai iratokban, hogy a rákot gyógyítaná, vagy növelné a férfierőt. Mint körülményesen beszerezhető, és korlátozott gyógyító hatással bíró szer, az orrszarvú szarva (aminek az anyaga egyébként megegyezik az ember levágott körmének anyagával) a kilencvenes években kilónként 250-500 dollárért volt elérhető a feketepiacon, és az elsődleges orvvadászati terepnek számító Dél-Afrikában éves átlagban 15 állatot ejtettek el az orvvadászok. A helyzet 2008-ban változott meg drasztikusan, azóta az ár a kilónkénti 100 ezer dollárt is elérte, a dél-afrikai hivatalos adatok szerint az orvvadászat 2012-ben már 688 áldozatot szedett. Az ötvenszeresére ugró orvvadászat, és a 200-szorosára növekedett árak azt sejtetik, hogy a piac forgalma fél évtized alatt az ezerszeresére nőtt, és ha abból indulunk ki, hogy egy átlagos szarv 2-3 kilós, csak a Dél-Afrikából származó illegális szállítmányok feketepiaci értéke elérheti az évi 150 millió dollárt.
Az elképesztő növekedés hátterében valószínűleg egy 2008-ban elterjedt, és máig széles körben elfogadott vietnami városi legenda áll, ami szerint egy helyi hírességet, más verziók szerint nagy hatalmú politikust rinocérosz szarvából készült elixír gyógyított ki a végstádiumú rákból. Azóta Vietnamban többé-kevésbé elfogadott ténynek számít, hogy az orrszarvú szarva ilyesmire képes, több olyan eset is napvilágot látott, amikor a csodaszert valódi, egyetemet végzett orvosok ajánlották a kétségbeesett pácienseknek. Kétségbeesett páciensből pedig van elég: Vietnamban az egészségügy nem áll erős lábakon, és a félelmetesen népszerűvé vált dohányzás, illetve a a brutálisan növekvő környezetszennyezés miatt évi 20-30 százalékkal nő a rákos esetek száma. A 87 milliós lakosságra összesen 15 sugárterápiára alkalmas berendezés jut, és az esetek túlnyomó részében a betegséget csak a kései stádiumokban diagnosztizálják. A rák halálozási aránya 73 százalék, az egyik legmagasabb a világon. Mindez szabályos rákpánikhoz vezetett, az emberek gyakorlatilag bármit megtesznek és megvesznek, ha abban a gyógyulás ígéretét látják. Vietnamot szegény országnak szokás tartani, de az utóbbi évek gigászi gazdasági fellendülése kitermelte azt a réteget, ami képes több ezer dollárt letenni egy orrszarv-elixírért.
Egyes hírek szerint azonban nem csak az életükért aggódó rákbetegek kétségbeesése hajtja fel a keresletet a szarv iránt, hanem az a trend, hogy a porrá őrölt rincéroszszarv az utóbbi években a vietnami újgazdag elit státusszimbólumává vált, akik partidrogként, illetve alkoholba keverve, luxuskoktélként fogyasztják. A délkelet-ázsiaiak genetikai okokból kifolyólag kevésbé bírják az átlagnál az alkoholt, így a nyugati kultúrákénál még erősebben van jelen az, hogy aki sokat tud inni, és nem lesz beteg tőle, az az igazi férfi. A közhiedelem szerint a porral preparált italtól nem lesz másnapos az ember, ami pontosan annyira nonszensz, mint a kokainhoz hasonlóan felszippantva fogyasztás állítólagos euforikus hatása - a szaruszerű anyag alapját adó keratinnak nincsen ilyen élettani hatása.
A porért vagyonokat fizető (drágább, mint azonos súlyú arany vagy kokain) vietnamiak számára azonban elég a placebo-hatás, illetve a tudat, hogy az anyag olyan sokba került, hogy azt kevesen engedhetnék meg maguknak rajtuk kívül. A helyzetet fokozza, hogy a hirtelen a semmiből kinőtt vietnami újgazdag rétegnek egyébként kevés lehetősége van a határokon belül magamutogatásra, és a luxusigényeik kielégítésére: az egész országban összesen tíz üzlet árulhat csak hivatalosan nyugati luxusmárkákat.
Az orrszarvú egyik alfaja, a jávai rinocérosz Vietnam területén is őshonos volt, az utolsó példányát 2010-ben ölte meg egy orvvadász. A szokásos módszert alkalmazta, a súlyosan megsebesített állat szarvát még élve levágta, majd otthagyta elvérezni. Azóta a felvevőpiac első számú forrásának Afrika déli országai számítanak, azon belül is az utóbbi években Zimbabwéből Dél-Afrikába tevődiák át a hangsúly. Az ok egyszerű: Zimbabwéban lassan elfogynak a faj utolsó képviselői is. Mindez felhajtja az árakat, ami paradox módon csak növeli a keresletet, mivel az újgazdagok számára a szarv fő vonzerejét és exkluzivitását éppen az ár adja, minél drágább, annál jobban vágynak rá.
Az orvvadászok, csempészek és orgazdák egyre nagyobb pénzeket tesznek zsebre egy-egy elejtett állatért, amin egyre jobb felszerelést (helikopterek, éjjellátó berendezések) tudnak venni, és a nemzeti parkok személyzetének lefizetésére is több forrás jut, így egyre hatékonyabb lesz az utolsó vadon élő példányok levadászása.