Két stanfordi kutató új, a Nature Geoscience-ben megjelent tanulmánya szerint a Föld sűrű, erős magja valójában valószínűleg nem is annyira erős, mint korábban gondoltuk. Nagyon nehéz lemásolni a hatalmas nyomás alatt lévő, a Föld vasmagjában lévő környezetet. Egyszerűen nem tudunk leásni addig és megvizsgálni, ezért a kutatók tanulmánya szeizmikus hullámok és más információk vizsgálatán alapul.

A külső mag, amely jóval folyékonyabb, hozza létre a geomágneses teret, amely az ionoszférán át egészen az űrig húzódik, ahol találkozik a napszéllel. Ez a geomágneses tér védi meg az atmoszférát a napból érkező sugárzásról, amely a mező védelme nélkül eltüntetné az ózonréteget, és lakhatatlanná tenné a földet.

A kutatók a úgynevezett diamond anvil cell (DAC) nevű eszközt használtak a mag megméréséhez. A DAC úgy működik, hogy két, precízen kimunkált szintetikus gyémánt közé szorítottnak apró mintákat. Ezzel hatalmas erőt tudnak szimulálni, akár 300 gigapascalos nyomást is, amely hárommilliószorosa a normál földinek.

A kísérletben vasat szorítottak a gyémántok közé, hogy szimulálják, mi történik a Föld magjában. Eredményeik szerint a vas extrém nyomáson döbbenetesen gyenge, a korábbi számítások alapján gondoltnak csupán negyven százalékát bírja. A kutatók nem biztosak abban, valójában ez mit jelent, de eredményük segíthet megérteni a Földet körülvevő mágneses mező működését.