Az amerikai országos meteorológiai szolgálat felfelé módosította az Oklahoma City elővárosán végigsöprő tornádó besorolását és annak erősségét a Fujita–Pearson-skálán a legmagasabb EF5-ös kategóriába sorolta be. Ez azt jelenti, hogy a szélviharon belül a széllökések sebessége meghaladta az óránkénti 320 kilométert. A skála szerint ilyenkor már többszintes és vasbeton házak is összedőlnek, darabjaik több száz méter magasra is elrepülhetnek, hatalmas a pusztítás mindenhol.

Ilyen erejű tornádó nagyon kevés van, a mostani tornádó előtt az eddigi legemlékezetesebb szintén Oklahomában volt, 1999. májusában egymás után összesen 59 tölcsér alakult ki, köztük egy 480 kilométer/órás óriástornádó is. Az Egyesült Államok tornádóinak nyolcvan százaléka esik az EF0 és EF1 kategóriába, a szélsebesség 100-180 kilométer/órás sebességű. A leggyengébb fokozatban tetők sérülhetnek, gyengébb fák dőlhetnek ki, az egyel erősebb fokozatban háztetők felszakadhatnak és előfordul, hogy betörnek az ablakok.

Meteorológusok szerint az oklahomai tornádó erejét a nagy magasságú futóáramlások erősítették. A tornádó erősségét növeli, ha a magasabb légrétegekben erős az áramlás, a futóáramlás (jet stream) az adott szupercella felett helyezkedik el, vagy legalábbis nagyon közel hozzá, ugyanis ilyenkor ez a nagy horizontális sebessége miatt gerjeszti a feláramlást a felhőtölcsérben (nagyobb szívóerő jön létre) – magyarázta Berceli Balázs, az Időkép meteorológusa. Az oklahomai tornádó negyven percig érintette a földet, ezalatt 32 kilométeres járatot tört magának Newcastle, Moore és Oklahoma City déli részén a 320 kilométer/órás sebességgel száguldó szél.

A tornádók kialakulásának okai igencsak összetettek, sok mindennek össze kell jönnie a kialakulásukhoz, még a meteorológusok sem tudják előre megmondani, hogy melyik vihar alakulhat tornádóvá. Általánosságban elmondható, hogy ezer zivatarból egyben keletkezik szupercella, és tíz szupercellából vak egyből lesz végül tornádó. Emiatt nehéz előrejelezni a tornádót.

Ugyanakkor a kialakuláshoz nincs szükség extrém légköri feltételekre. A tornádót okozó zivatarok keletkezéséről a felhajtóerő, a levegőt feltorlaszoló, dugattyúként viselkedő frontok, valamint a nagy magasságú futóáramlások tehetnek. A magasan fújó szelek egy zivatarkéményen keresztül felszippantják az alacsony szintek levegőjét, ez heves zivatar kialakulásához vezet. Ha a fent említett hatások együttesen érvényesülnek, tornádó keletkezik.

A futóáramlásoknak nagy szerepe volt az oklahomai tornádónál, de az ügy sokkal összetettebb ennél – magyarázta Keith Brewster, az Oklahoma Egyetem viharelemző központjának kutatója. Minden körülmény adott volt, hogy kialakulhasson a tornádó, a légköri hőmérséklet is megfelelő volt Moore környékén. Három különböző légáramlat találkozott a terület felett: az egyik 1520 méter magasan meleg levegőt hozott a Mexikói-öbölből, 3700-4600 méter magasan egy másik áramlat száraz levegőt hozott a Mexikói fennsíkról, délnyugatról.

Mindehhez csatlakozott egy harmadik áramlás, a 6000-7600 méter magasan lévő száraz áramlat a Sziklás-hegység felől. Ez utóbbi elérte a 130-160 kilométer/órás sebességet. A levegő hőmérséklete egyre hidegebb és szárazabb lett a magassággal, ezek szippantották fel az alacsonyabban lévő meleg levegőt a zivatarkéményen keresztül. A felfelé mozgó levegő kialakította a légörvényt, a kialakuló tölcsérforma pedig elérte a földet, megszületett a tornádó.

A tornádókra jellemző, hogy általában csak néhány percig élnek, ehhez képest az oklahomai szélvihar negyven percen keresztül tombolt több kilométer szélességben. Műholdak is lefotózták a jelenséget, tisztán látni a szupercellákat, amelyekből kialakult a tornádó.

Az Egyesült Államok földrajza és éghajlata igencsak kedvez kialakulásuknak, négyszer annyi tornádó alakul ki ott, mint Európában. Ennek legfőbb oka, hogy az észak-déli irányban fújó szeleket nincs mi megállítsa, nincsenek nagyobb hegyek, nem hivatalosan Tornádó-folyosónak is hívják Dél-Dakotától Texasig terjedő kétmillió négyzetkilométeres területet. Itt ütközik össze a Sziklás-hegység felől jövő hideg, száraz levegő és a Mexikói-öböl irányából érkező meleg, párás levegővel, ami kedvez a tornádók kialakulásának.

A tornádók pusztítása a forgás miatt felerősödik, számítások szerint a forgószelek másfélszer akkora erőt fejtenek ki, mint az egyenesen fújó szelek. A mostani 320 kilométer/órás tornádó ereje akkora volt, mintha 480 kilométer/órás sebességgel csapott volna le a szél. A tornádó pusztítása több részből tevődik össze: először az épület szerkezetének alapját járja körbe, majd erőteljes felfelé irányuló széllökésekkel rombolja a falakat és tetőt. Ha egy résen bejut a házba, akkor hatalmas erővel tör ki onnan, emiatt szakadnak darabokra az épületek.

Az Egyesült Államokban jellemzően könnyűszerkezetes házakat építenek még a Tornádó-folyosón. Azért ekkora a pusztítás ott sokkal nagyobb, mint a téglaházas területeken. Egy EF5-ös erősségű tornádó azonban az erősen megépített házakat is kikezdené, ha mást nem, akkor a tetőt kapná le teljesen.