A Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i karának (UCLA) pszichológusai egy csimpánz- és egy bonobóbébiről, valamint egy kislányról készült videofelvételeket elemeztek. Megfigyelték, hogy a kisbaba és a majomkölyök szinte azonos gesztusokat használnak: az ujjukkal mutatnak, kinyújtják a karjukat, ha valamit meg szeretnének kapni vagy ha fel akarják magukat vetetni.

Patricia Greenfeld, a tanulmány egyik szerzője szerint az embergyermek és a majomkölykök kézmozdulatai és azok funkciója között feltűnő a hasonlóság. Figyelemre méltó, hogy a majomkölykök és a csecsemő gesztusai elsősorban a kommunikációt szolgálják: ezt célozza a szemkontaktus, az egyes hangok, és a látható igyekezet, hogy választ kapjanak.

A kislányt 11-től 18 hónapos koráig, a majombébiket 12-től 26 hónapos korukig vizsgálták. A résztvevőkről minden hónapban kiértékeltek egy egyórás filmfelvételt. Az állatok egy atlantai kutatóközpontban éltek, a kislány a szüleivel és bátyjaival. A majmok gesztusokkal, hangokkal és képi szimbólumokkal tanulták a kommunikációt, a gyermekhez normálisan beszéltek. A vizsgálat első felében mind a kislány, mind az állatok főként gesztusokkal kommunikáltak. Az időszak második felében – az állatok esetében hét hónap elteltével – a majmok egyre gyakrabban használtak képi szimbólumokat, míg a gyermek 15-18 hónaposan már főként szavakkal fejezte ki magát.

A kislány tehát rövidebb idő alatt tért át a gesztusokról a beszédre, az állatok azonban továbbra is elsősorban mozdulatokkal kommunikáltak. Greenfield szerint ez a megállapítás volt az emberi beszédfejlődés egy jellegzetes útjának első bizonyítéka. A gesztusokkal párhuzamosan a hangos kommunikáció is fejlődött, de míg a gyermek gesztusainak többségét hangok is kísérték, a majmoknál ez ritkán fordult elő. Ez arra utal, hogy a gesztusok és hangok összekapcsolásának képessége fontos feltétele a beszéd kialakulásának.

A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy az ember a gesztusok és szimbólumok nyelvét a főemlősökkel közös ősétől örökölte, amely körülbelül hatmillió évvel ezelőtt élt. A vizsgálatban tapasztalt különbség azt sugallja, hogy a kommunikációs szándék több úton, hanggal és gesztusokkal való együttes kifejezése megerősödhetett, miután az emberi fejlődés új utakra lépett.