Kutatóműholdat indít az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA, hogy a Nap felszínhez közeli légrétegét tanulmányozza. Az űreszközt június 26-án juttatják az űrbe egy Pegazus XL űrrakétával, a közép-kaliforniai Vandenberg légibázisról.

A műholdat az IRIS (Interface Region Imaging Spectrograph) naptávcsővel szerelték föl; ezzel megfigyelhető a naplégkör gázanyagának mozgása, illetve az, hogy miként vesz fel energiát és melegszik fel, amikor a Nap kevéssé ismert, alacsonyabb légköri rétegén áthalad. A műhold naptávcsöve, az IRIS ultraviolára érzékeny detektorral rendelkezik. Ez az első űrmisszió, amely képes néhány másodpercenként nagy felbontású képeket készíteni az eddigiekhez képest egészen kicsi, 241 km átmérőjű napterületekről.

Az égitest látható felszíne és a külső, napkoronának nevezett légköre közötti régió bocsátja ki a legnagyobb mennyiségű ultraibolya-sugárzást, amely befolyásolja a Föld körüli kozmosz, ezáltal bolygónk éghajlatát is. Jeffry Newmark, a NASA IRIS-programjának kutatója elmondta, hogy most először áll a rendelkezésükre megfelelő felszerelés ahhoz, hogy megérthessék a millió fokos külső napkorona energiájának képződését és a napszél hajtóerejének keletkezését.

A műhold két évig lesz az űrben. Eközben Föld körüli pályára áll, és majdnem közvetlenül a sarkvidékek fölött fog elhaladni, mindennap ugyanabban az időben keresztezve az Egyenlítőt. A szatelit 627-675 kilométer magasságban szinte folyamatos megfigyelés alatt tarthatja a Napot.