Sikerült megoldani az egyik legextrémebb adaptáció rejtélyét az állatvilágban: hogyan képesek az emlősök úgy tárolni az oxigént, hogy órákig visszatartsák lélegzetüket? A kutatók a mioglobint, az izmok oxigéntároló fehérjéjét vizsgálták az emlősök izmaiban. E fehérjéknek a különlegessége abban rejlik, hogy az eltárolt hatalmas mennyiségű oxigént nem kötik le. Michael Berenbrink, a Liverpool Egyetem kutatója elismeri, hogy már nagyon régóta próbálják megoldani a kérdést.

Nagy koncentrációban a fehérjék hajlamosak összetapadni, ezért a mostani kutatásban azt próbálták megérteni, hogy például a bálnák miként tudták egyre magasabb szintre növelni az oxigén koncentrációját. Több állatból is kinyertek fehérjét az egyszerű tehéntől a vidráig.

A megfejtés, hogy a fehérjék pozitív töltésűek és úgy viselkednek, mint az azonos töltésű mágnesek: taszítják egymást. Így tudnak sok fehérjét tárolni anélkül, hogy azok összetapadnának. Óriási felfedezés ez, hiszen azt mutatja, mekkora utat tettek meg a vízi emlősök az evolúcióban, ahogyan szárazföldi állatból átalakultak vízben élő állatokká.

Emellett még az ősi emlősöknél is meg tudják becsülni, mennyi ideig voltak képesek a víz alatt tartózkodni, és ehhez elég megvizsgálni a fosszíliákat. A kutatás a gyógyászati kutatásokban is áttörés lehet, olyan oxigéndús folyadékot tudnak majd előállítani, amely gyorsan oxigénhez juttathatják a rászorulókat akkor is, amikor nincs lehetőség vérátömlesztésre.