Gravitációs és topográfiai vizsgálati módszerekkel ausztráliai tudósok újabb lehetséges krátereket fedeztek fel a Holdon. A perth-i Curtin Egyetem kutatói összesen 280 olyan alakzatot térképeztek fel, amelyről feltételezhető, hogy kráter. A műholdak által gyűjtött tömegvonzási és tereprajzi adatokat elemezve két új medencét egyértelműen azonosítottak is a Hold sötétbe boruló, a Földről nem látható oldalán.

A 3,2 milliárd éves Hold felszínét kráterek, hegyek és síkságok borítják. A medencék nagy része meteoritok becsapódása nyomán jött létre, valószínűleg a Naprendszer korai időszakában, jóllehet a kráterképződés mindmáig folytatódik. A Föld felé néző oldalon eddig mintegy 30 000 egy kilométernél nagyobb átmérőjű krátert számláltak össze. A kisebb mélyedések akár néhány centiméteresek is lehetnek, mivel számottevő légkör hiányában parányi kozmikus égitestek is becsapódnak a Hold felszínébe.

„Nagyon sok olyan kráter van, amelynek létezéséről – például a tereprajzi megfigyelések alapján – eddig is tudtunk, de látni nemigen lehet őket. Az általunk alkalmazott kutatási eljárással most sikerült megerősíteni a korábbi sejtéseket" – mondta Will Featherstone, a nyugat-ausztráliai egyetem kutatója.

Tájékoztatása szerint egyszersmind csaknem háromszáz olyan mélyedést találtak, amelyet érdemes tovább vizsgálni, mert krátergyanúsak. A helyszínek közül hatvanhat világosan kirajzolódik a gravitációs és topográfiai megfigyelések alapján. „Eredményeink segíthetnek a Hold és az egész Naprendszer kialakulásának további kutatásában". Vizsgálati módszerükkel adatokat gyűjtöttek a Marsról, a Vénuszról és más bolygókról is.