Nem pont a tervek szerint sült el annak a múlt század elején készült rizspuffasztó berendezésnek a bemutatója amit az amerikai Étel és Ital Múzeum munkatársai üzemeltek be egy brooklyni raktárban.

A másfél tonnás szerkezet működési elve elég egyszerű. Nyers rizst és némi vizet kell beletölteni, majd ezt az elegyet forralni kezdik. A szorosan lezárt szerkezetben a víz a szemekbe préselődik, majd egy kar segítségével hirtelen eleresztik a 12 bar körüli nyomást. A nagy sebességgel kiáramló víz megnöveli a szemek méretét, és azok eredeti belső szerkezetét is megváltoztatja.

Az első rizspuffasztásra ünnepélyes keretek között kerítettek sort a szervezők, az eseményt több kamera és fényképezőgép is rögzítette. Arra azonban senki sem számított, hogy a három méter magas emelvényre tett rizspuffasztó ágyú az eredetileg a végtermék fogadására odatett, átlátszó falú tároló mellett annak környékét, a közelben állókat, és úgy általában az egész raktárat beteríti majd rizzsel. Szerencsére a kísérletben nem sérült meg senki.

A rizspuffasztás mai megoldásai jóval fejlettebbek. A gépek működéséhez nincs szükség arra, hogy a kezelő egy fémrúddal csapjon oda, ha ki akarja engedni a kész rizst, ráadásul az eljárás is más, nélkülözi például a most bemutatott gyorsfőzős-robbantós módszert. A múzeum vándorkiállításon mutatja majd be a veterán szerkezetet, a próba tanulsága pedig az, hogy a látogatók jól teszik, ha füldugót és védőszemüveget is visznek magukkal.