Az éjjeli papagájról (Pezoporus occidentalis) a tudósoknak kevés információja van. Amit a madárról tudnak, az a már elpusztult példányokon végzett vizsgálatokból származik, illetve a madár füttyének felvételéből. Egy ilyen papagájt sikerült lefotóznia egy természetbúvárnak. A dokumentumfilmes John Young csak egy helyen hallotta a madarak hangját, pedig már több száz vidéken járt. Young az ausztrál vadvédelmi hatóságokkal vette fel a kapcsolatot a papagájészlelés ügyében. Erre végül az északi Queensland államban, május 25-én került sor – ehhez azonban 15 év kutatásra volt szükség.

Young a papagájfaj rögzített hangjának lejátszásával csalogatta elő a félénk, tenyérméretű madarat, akinek az egyik legkülönösebb szokása, hogy talajlakó, de úgy szökdécsel, mint egy kenguru. A fotós egyelőre nem akarja elárulni, hogy pontosan hol fényképezte le a madarat, mert úgy látja, a madárnak az lenne a lehető legrosszabb, ha túl sok embert engednének a közelébe.

Az apró testű éjjeli papagáj tollazata sárgászöld színű, barna és fekete foltokkal tarkítva. A lába kicsi és lapos, a többi papagájénál alkalmasabb a futásra. A madár csőre erősen hajlott; ezzel roppantja szét a fűmagokat. Napközben a spinifex nemzetségbe tartozó füvekben rejtőzik, és éjjel lesz igazán aktív. 2012-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetett fajok közé sorolta az állatot. A papagájpopulációt a vadmacskák, a rókák, illetve az európaiak letelepedése nyomán kialakult természeti változások tizedelték meg. Arra vonatkozóan nincsenek pontos becslések, hogy a faj hány egyede élhet a vadonban.