Egy embrionális állapotban lévő úgynevezett protocsillagot fedeztek fel kutatók a Földtől 11 ezer fényévnyi távolságra lévő Spitzer gáz- és porfelhőben. A csillagembrió jelenlegi állapotában ötszázszor nagyobb tömegű a Napnál, de a születési folyamat végére csak százszor lesz nagyobb annál.

Az Európai Déli Obszervatóriumban dolgozó (ESO) nemzetközi csillagászcsoportnak sikerült megpillantania a születőben lévő gigacsillagot. Ez a legnagyobb csillagembrió, amelyet valaha megfigyeltek a Tejútrendszerben.

A protocsillag a születőben lévő csillag kialakulási fázisa. A csillagok óriási por- és gázfelhőkben születnek meg, ahol gravitációs összehúzódások hatására a felhő belsejében megnő a nyomás és a hőmérséklet. Ha a nyomás és hőmérséklet elegendően megemelkedik, beindul a magfúzió és kialakul az első mag. Egy Nap-tömegű csillag körülbelül 100 000 év alatt alakul ki.

A tudósok szerint tízezer csillagból csupán egy ér el ekkora tömeget a Tejútrendszerben, és ezek a nagyméretű csillagok nemcsak ritkák, de születésük extrém sebességgel játszódik le, gyermekkoruk rövid. Ezért különleges eredmény egy ennyire nagy tömegű objektum észlelése fejlődése korai stádiumában - hangsúlyozta Gary Fuller, a Manchesteri Egyetem kutatója.

A tudósok kutatásuk során a chilei Atacama-sivatagban márciusban felavatott Alma Obszervatórium adatait használták. Az Alma (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) ötezer méterrel a tengerszint felett található és finomprecíziós antennákból áll, amelyek együttesen elérik egy gigantikus méretű teleszkóp felbontását. Az optikai vagy infravörös teleszkópokkal ellentétben az Alma a látható fényénél sokkal hosszabb hullámhosszt is képes felfogni és ezáltal teljesen újszerű képet alkot.