A déli-sarkvidéki tengerfenék élőlényei váratlanul gyorsan reagáltak a jégpáncél olvadása miatt megváltozott éghajlati viszonyokra. A biológusokat igencsak meglepte, hogy az igen lassan növekvő tengeri élőlényként ismert üvegszivacsok száma megháromszorozódott 2007 és 2013 között. A Weddell-tenger kétezer négyzetkilométer nagyságú jégtáblájának széthullása után újrainduló életről a Current Biology című tudományos lap közölt tanulmányt.

A biológusok adatai szerint a néhol 200 méter vastag jégpáncél 1995-ös széttöredezését a tengerfenék lakói úgy érzékelhették, mintha megnyílt volna felettük az ég: a hideget, sötétet és a táplálékhiányt felváltotta a hirtelen kitörő napfény, és a planktonok tömegének növekedése az egész táplálékláncot új életre keltette.

Az üvegszivacsok kemény vázzal rendelkeznek, és kisebb méretű planktonnal táplálkoznak, amit a tenger vizéből szűrnek ki. Akár kétméteresre is megnőnek, és edényszerű testük tökéletes rejtek- és ikrarakó helyet biztosít a többi állat számára. "A szivacsok, akár a korallok, felépítik a maguk életterét. Olyanok, mintha a tengerfenék városai lennének: ahol növekedésnek indulnak, ott valami történik" - magyarázta a kutatás vezetője, Claudio Richter.

A Larsen-A elnevezésű, szárazföldről leszakadt jégmező egy gleccser tengeren úszó folytatása volt. 1995 januárjában, mikor egy vihar számtalan jégheggyé darabolta, világszerte szalagcímek hirdették, hogy tudósok soha addig nem láttak jégtáblát ilyen gyorsan összetörni.

Amikor 2007-ben megvizsgálták a tenger fenekét, ott számos zsákállatot találtak és csak kevés üvegszivacsot. Négy évvel később a zsákállatok szinte teljesen eltűntek, és a helyüket a rengeteg üvegszivacs vették át. De most még korai lenne arra következtetni, hogy a jégtakaró elolvadásának a győztesei az üvegszivacsok lesznek, mert a nyomukban megjelenhetnek a velük táplálkozó ragadozó fajok is.