Az, hogy a kutyák fekete-fehérben, pontosabban a szürke árnyalataiban látják a világot, az egyik legelterjedtebb tévedés. Valójában csak arról van szó, hogy az általuk látott árnyalatok palettája nem olyan széles, mint az emberé.

Ennek magyarázata, hogy míg az ember szemében három különböző, a színek elkülönítéséért felelős csap van, addig a kutyákéban csak kettő. A csapok a látható fény egy bizonyos tartományára érzékenyek, és az idegrendszer ezek válaszai alapján különíti el a színeket. A három csappal az emberi színlátás a három alapszínből kikeverhető színekre érzékeny, vagyis a vörös, a narancssárga, a citromsárga, a zöld, a kék és a lila árnyalatait látjuk. A kutyák ezzel szemben a szürkésbarna, illetve a sárga és a kék világosabb és sötétebb árnyalatait látják főleg, és persze az ezek keveréséből adódó színeket.

Ennek megfelelően a kutatók sokáig azt gondolták, hogy a kutyák csak ritkán döntenek a színek alapján, inkább annak sötét vagy világos mivoltát figyelik. Egy orosz kutatócsoport vizsgálatai alapján kiderült, hogy ez is tévedés. A most leközölt tanulmányból az derül ki, hogy a kutyák sokkal inkább a színük alapján ismertek fel egy-egy papírdarabot, mintsem arról, hogy mennyire világos vagy sötét árnyalatát használták az adott színnek. Ennek megfelelően tehát elképzelhető, hogy a kutyák nagyon is tudják, milyen színű egy-egy dolog a kertben vagy a házban, ahol élnek.

A kísérletben négy színt használtak a kutatók: sötétsárgát, világossárgát, sötétkéket és világoskéket. Így biztosították, hogy kiderüljön, a kutyák a kék és a sárga, vagy a világos és a sötét színek között tesznek különbséget. A gyakorlat lényege az volt, hogy a kutatók két, színben és árnyalatban is eltérő papírt tettek két etetőtálra, amiből az egyikben hús volt, a másikban semmi. A kutyák csak az egyik dobozhoz férhettek hozzá, és már az első néhány próbálkozás után megtanulták, hogy melyik doboz van nyitva, és ezt összekapcsolták az arra tett papírral is. A kiképzés kilenc napon át ment, naponta tíz alkalommal.

A kutatók ekkor csavartak egyet a dolgon. Annak a kutyának, aki azt tanulta meg, hogy a sötétsárga papír jelenti a húst, két új lehetőséget adtak: sötétkék vagy világossárga. Ha a kutya a sötétkéket választja, az azt mutatja, hogy a szín mindegy, csak a világos vagy sötét árnyalat számít, míg ha a világossárga papírral jelzett dobozhoz megy, akkor a szín a lényeg, az árnyalat nem számít.

A kutyák a próbák hetven százalékában a szín alapján választottak, a nyolc kutyából hat 90-100 százalékban jól döntött. Bár ez egy nagyon kis minta, és nem lehet érvényes az összes kutyafajra, de  érdekes, új utakat nyithat a kutyaképzésben – ott ugyanis főleg az árnyalatra mentek a szakemberek ahelyett, hogy konkrét színeket használtak volna.