A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói megfejtették, hogy miért ilyen ragacsosak a kagylók. Az állatok emiatt olyan erősen tudnak a sziklákhoz tapadni, hogy még a sziklás parton megtörő tenger hullámai sem sodorják el őket. A kutatócsoport megállapította, hogy a puha, nyúlékony anyag orvosi célra is felhasználható, például a csont vagy az ízületek helyreállítására.

A tanulmányt Zhao Quin, egy környezeti mérnök vezetésével készítették. A kutatók szerint a stabil tapadásnak a kagylóselyem az oka, aminek csak az egyik oldala lágy, a másik sokkal merevebb. Quin elmondta, hogy bár az anyag tulajdonságai különbözők, közös tulajdonságuk, hogy egy, a kollagénhez nagyon hasonló fehérjéből készültek; ez a porcok, az inak, a csontok és a bőr egyik fő alkotóeleme. A 80 százalékban szilárd és merev, illetve 20 százalékban lágy kagylószövet összetétele biztosítja, hogy a kagyló stabilan tapadhasson a sziklához; a szálak legfeljebb deformálódhatnak, de nem törnek el.

A kutatók szerint szerint a mostani felfedezés az orvostudományban is jól hasznosítható. Ha sikerül hasonló anyagot szintetikusan is előálltani, az törött csontok gyógyításához éppúgy használható lehetne, mint érsebészetnél alkalmazott varratként, ugyanis az anyag sajátos tulajdonsága, hogy egyszerre rugalmas és merev. Amikor a kagyló hozzátapad a sziklákhoz, a kőhöz a keményebb rész kapcsolódik, míg a lágyabb magát a kagylót rögzíti.