Egy hét kempingezés a Sziklás-hegységben elég volt ahhoz, hogy összhangba hozza a túrán részt vett nyolc személy belső óráját a naplementével és a napfelkeltével. A nyolc önkéntes egy, a Coloradói Egyetemen végzett kutatásban vett részt, amelyben azt vizsgálták, milyen hatást gyakorol a fény az emberi szervezetre. A kutatók abban bíztak, hogy az eredmények talán megoldást kínálhatnak az alvásproblémáktól szenvedőknek is.

Az 1930-as években világszerte elterjedt villanyfény hatással van az emberi szervezet napi biológiai órájára, az úgynevezett cirkadián ritmusra. Ez határozza meg, hogy mikor legyünk ébren és mikor aludjunk. A mesterséges fény miatt az ember éjszaka tovább fennmaradhat, mint az a természet szerint lehetséges lenne.

A kutatók egy héten át figyelték a nyolc résztvevő mindennapjait. Az önkéntesek egy monitort viseltek a csuklójukon; ez rögzítette a fény intenzitását, ezek időpontját, illetve a résztvevők tevékenységét. Egy hét múlva rögzítették a résztvevők belső órájának járását: laboratóriumi körülmények között megmérték az önkéntesek melatoninszintjét. Ez a hormon szabályozza a szervezetben az alvási ciklust.

A második héten következett a kempingezés a Sziklás-hegységben, ahol a kutatók a fenti adatokat folyamatosan rögzítették. Azon a héten a kempingezők csak napfényt láttak, és esténként a tábortűz halvány fényét. A kutatók megfigyelték, hogy a résztvevők biológiai éjszakái átlagosan két órával később kezdődtek, ha mesterséges fénynek voltak kitéve. Azon a héten, amikor a mindennapjaikat élték, a korábban keltek fel, mint ahogyan biológiai éjszakájuk befejeződött volna.

Egy hét kempingezés után, amikor a résztvevőket négyszer akkora fényerősség érte, mint a mindennapokban, biológiai éjszakájuk a naplemente körül kezdődött és a napfelkeltével ért véget. A biológiai éjszakájuk végén rögtön felkeltek. A kutatók a tanulmányban leírták, hogy minden résztvevő összhangba került a napkeltével vagy a napnyugtával, attól függetlenül, hogy a hétköznapi életben milyen volt az alvási ciklusuk.