Időszámításunk szerint 101-ben a kínaiak feljegyezték egy vendégcsillag megjelenését. A mai csillagászok szerint ez ugyanannak a kettőscsillagnak a kitörése lehetett, ami a kétezres években egyszer csak törpenóvává változott.
101. december 30-án kínai csillagászok egy kisebb vendégcsillagot jegyeztek fel az égbolton. Az égitest, ami igen közel látszott a később alfa Lyncis néven ismert csillaghoz, a fényesebb csillagok fényével vetekedett, majd eltűnt. A jelenség egy nóva volt: egy szoros kettőscsillag tagjaként keringő fehér törpe felszínén történt robbanás.
A nóva azonban nem szupernóva. A társcsillagról lassabb ütemben áramlik át az anyag a fehér törpe felszínére, így ahelyett, hogy a törpecsillagot az összeroppanásig hizlalná, a felszínen felgyűlő hidrogrénburok annyira összesűrűsödik és felhevül, hogy megindul benne a magfúzió, és a héj egyszerűen lerobban a csillagról. A kínai csillagászok is egy ilyen kitörést figyeltek meg közel kétezer évvel ezelőtt.
Az 1990-es években Joseph Patterson amerikai csillagász és kollégái egy viszonylag érdekesnek tűnő, nóva-szerű változó, a BK Lyncis fényváltozásait kezdték el követni. A nóva-szerű változók pont úgy festenek, mint azok a csillagok, amik túl vannak egy nóvakitörésen, de ebben az esetben a kitörésről nem készültek feljegyzések. A BK Lyncis is ezt az arcát mutatta még pár évig, de a 2002-es és 2005-ös észlelési szezonok drámai eltérést mutatnak: a csillag ebben az időszakban átváltozott törpenóvává, és körülbelül 45 naponta ismételten felfényesedéseket lehetett rajta megfigyelni. A csillag élete fordulóponthoz érkezett.
A törpenóvák a szoros kettősök egy újabb alfaja: szintén egy fehér törpe és a rá érkező anyagáram játsszák a főszerepet, de itt lassabb ütemben érkezik a gáz a társról, mint a nóvák esetében. Az átáramló anyag egy korongba gyűlik fel a törpe körül, majd ha a korong elér egy bizonyos méretet, instabillá válik, és tartalmának jelentős része a fehér törpére zúdul. A bezúdulás felforrósodással és kifényesedéssel jár: ez okozza a törpenóvák igen jellegzetes, hetes-hónapos időszakonként ismétlődő felfényesedéseit. A BK Lyncis életében most érkezett el az a pont, mikor az anyagátadás üteme a törpenóvák szintjére csökkent.
A kutatók számításai szerint a BK Lyncis valószínűleg azonos a 101-ben robbant nóva csillaggal. Mindkettő az égbolt azonos területén található, és a kitörés becsült fényessége is összemérhető volt azzal, amit a kínaiak kisebbnek mondhattak. Ezek alapján a gyors keringési periódusú kettősök életútja úgy alakulhat, hogy a nóvakitörés után nagyságrendileg kétezer évet töltenek el nóva-szerű változóként, majd ahogy az anyagátadás üteme csökken, átlényegülnek a törpenóvák egy speciális típusává – épp úgy, ahogy a BK Lyncis is tette.
Ez az újabb állapot néhány tízezer évig tart; az égitestek ezután néhány százezer évet lényegében nyugalomban töltenek. Ezalatt lassan, körülbelül egymillió év alatt ismét annyi hidrogén gyűlik össze a fehér törpe felszínén, amennyi elég egy újabb nóvakitöréshez.