Nemcsak az embernél vannak mellékhatásai a nagyobb traumáknak, a természet is megérzi, ha valamilyen jelentős változás történik. Az ökoszisztéma még több ezer évvel a nagy állatok kiirtása után is érzi a hatásokat.

Az ökoszisztémák nagyban függnek az ott élő nagyobb állatoktól, amelyek értékes ásványokkal látják el a területet anyagcseréjük révén. Ha kivesszük a nagy állatokat a képből, megszűnik az utánpótlás – állítja Chris Doughty, az Oxford Egyetemről.

Chris Doughty a foszfor jelenlétét vizsgálta az Amazonas esőerdőben. A területen egykor hatalmas állatok, az óriáslajhárok éltek. Az óriáslajhár egy öt-hat méter hosszú, négytonnás állat volt. Békés növényevő volt, a fák leveleivel táplálkozott. Az utolsó jégkorszakban pusztult ki a túlzott vadászat miatt, könnyű prédává tette, hogy lassan mozgott és nem tudott elrejtőzni a nagy mérete miatt.

Az Amazonas térségében ma is nagy a biodiverzitás, de a terület még mindig érzi az óriáslajhár kipusztulását. Az állatoknak és növényeknek is nélkülözhetetlen foszfort a víz oldja ki a kőzetekből, az állatok növényi táplálékkal jutnak hozzá, az elpusztult élőlények bomlásakor pedig a foszfor ismét a talajba kerül. A nagyobb testű állatok sokkal messzebbre juttatják el a foszfort a lelőhelyről, mint a kisebb testűek, egyszerűen azért, mert tovább élnek és nagyobb mennyiségű foszfor van a testükben.

Az óriáslajhárok kipusztulásával megszűnt ez az utánpótlás az Amazonas környékén. Doughty szerint az ökoszisztéma még ma is nyögi ennek a változásnak a hatásait, és a további 17 ezer évben is érezni lehet majd a hiányt. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezt felülmúlja az erdőirtás és a klímaváltozás miatti változás.