Mindenki tudja, hogy a fekete macska balszerencsét hoz, de az talán kevésbé ismert, hogy a fekete szőrű kutyákat is legalább ennyire sújtják az állatokkal kapcsolatos előítéletek. Pedig a fekete kutyák a világosszőrűeknél valamivel gyakrabban kerülnek állatmenhelyre, és sokkal nehezebb új gazdát találni számukra. A menhelyeken dolgozók között köztudomású jelenségnek már neve is van: nagy fekete kutya szindróma.
„Egyfajta rasszizmus ez: a fekete kutya senkinek sem kell. A fekete kutyákat nem látják szívesen a médiában sem; ők nem elég fotogének, nem mutatnak jól a fényképeken. Sokszor jönnek az állatotthonba forgatni, fényképezni tévések, újságírók, fotósok. Sosem választanak fekete kutyát, sőt, minden alkalommal elmondják, hogy bármilyen kutya jó, csak ne legyen fekete.” – olvasható a Noé Állatotthon Alapítvány honlapján.
A feketeellenesség nyilván nem kizárólag a média sara. Mint azt Schneider Kinga, az alapítvány munkatársa az Indexnek mondta, a menhelyet felkereső látogatók többsége a fekete színű kutya- és macskakölykökre rá sem néz, a megkülönböztetés pedig különösen erőteljes a rövidszőrű kutyák esetében. „Megpróbáljuk jópofa képekkel, történettel felhívni a figyelmet a fekete állatokra, de a promóciónak sajnos nem sok eredményét látjuk” – mondta Schneider.
Amerikában néhány állatvédő szervezet ennél is tovább megy és kifejezetten a fekete kutyáknak keres gazdát. Az egyik ilyen a kaliforniai „Loup garou”, magyarul Vérfarkas, már névválasztásával is arra utal, hogy védencei érdekében a rémtörténetek szörnyábrázolásaival kell megküzdenie. A kibontakozó kutyapolgárjogi mozgalom a hatvanas évek amerikai fekete polgárjogi szlogenjére építve hirdeti: „black is beautiful”, vagyis a fekete szép.
Az azonban korántsem egyértelmű, hogy minek köszönhető a világos kutyák iránti elfogultság. Az, hogy nehezebb szépen fényképezni egy fekete állatot, valóban szerepet játszhat a jelenségben. A sötét szőrű állatokat, különösen a méretesebbeket, hajlamosak vagyunk agresszívebbnek látni, bizalmatlannak érezzük és mi is bizalmatlanabbak vagyunk vele szemben.
Talán egyszerűen kevésbé tudjuk olvasni az arcukra kiülő érzelmeket – hasonló probléma az emberi viselkedés értelmezésénél is megjelenik: a sötét bőrű emberek érzelmi reakcióit az átlagos fehér megfigyelő pontatlanabbul ítéli meg, mint a fehérekét. A más bőrszínűekkel szembeni érzelmi vakság az emberi viselkedésnél súlyos következményekkel járhat: kisebb fokú szolidaritást eredményez és így öntudatlanul is rasszista elfogultsághoz vezethet.
A fekete állatokkal szembeni bizalmatlanság részben kulturális beidegződés is lehet, hiszen az ördögi természetű fekete szörnyeteg régi irodalmi motívum is. Doyle klasszikus Sherlock Holmes-történetében, a Sátán kutyájában a legenda szerint a Baskerville családon átok ül, miután ősüket egy hatalmas fekete kutya ölte meg. Bár a regény végére kiderül, hogy az irdatlan, koromfekete eb történetét csak egy gonosztevő használta fel saját bűnös céljai érdekében, a toposz ettől még nem veszítette el erejét.
Amanda Leonard kulturális antropológus a feketekutya-szindróma magyarázatának szentelt cikkében a fekete színnel szembeni általános kulturális elfogultságot tartja első számú felelősnek a kérdésben, hiszen a feketét általában negatív dolgokkal azonosítjuk (az angolban például a fekete kutya kifejezés időnként a depresszió irodalmias megnevezésére szolgál).
A színszimbolika asszociációs ereje jelentős, ezt angolul tudók könnyen tesztelhetik saját magukon is: a Harvard percek alatt kitölthető implicit rasszizmus tesztje megmutatja, hogy milyen tudattalan nehézségeink támadnak, ha – a megszokottól eltérő módon – a feketét pozitív dolgokhoz kell kapcsolnunk. Ilyenkor reakcióidőnk hosszabb, hiszen tudatosan kell felülírnunk a jelentéskörökkel kapcsolatos reflexeinket.
Leonard szerint a feketének ez a nagy részben kulturálisan tanult elutasítása állhat a fekete állatokkal szembeni ódzkodás hátterében is. Saját állatmenhelyes tapasztalatai szerint manapság a sötét színű kutyák ebből a szempontból még rosszabb helyzetben vannak, mint a cicák. A menhelyre kerülő fekete macskáknak ugyanis a babonák időnként már inkább az előnyükre vannak: sokan éppen ezek miatt választják őket, hiszen az egzotikusnak, izgalmasnak érzett boszorkányságot, spirituális mélységet idézik fel. A fekete kutyák azonban nem számítanak trendinek, így közülük aránytalanul sokan pusztulnak el ma is a menhelyeken.