A közeledő ISON-üstökösnél erős széndioxid- és porkibocsátást figyeltek meg a Spitzer-űrtávcsővel. A kutatócsoport vezetője az üstökösmagot egy poros-jéggel kevert szénsavas üdítőitalhoz hasonlította.
A kisbolygók főövében közeledő ISON-üstököst júniusban figyelte meg a NASA Spitzer-űrtávcsövével az infravörös tartományban a Carey M. Lisse (Johns Hopkins Egyetem) által vezetett amerikai kutatócsoport. A megfigyelések idején az üstökös naptávolsága lassan 3,35 csillagászati egységről 3,34-re csökkent, a Spitzer űrtávcsőtől 3,29 CsE-re volt, a Földtől pedig 4,25 CsE-re. A Spitzer a Földtől távol húzódó pályán kering a Nap körül és ezért van a közel 1 csillagászati egység különbség az utóbbi két távolság között.
A Spitzerrel a 3,6 és 4,5 mikronos infravörös hullámhosszakon, a hősugarak tartományában végezték az üstökös megfigyelését. A Spitzer folyékony héliumos hűtése 2009. május 25-e körül megszűnt, azután az úgynevezett meleg üzemmódra tért át. Ez azt jelenti, hogy hogy az utóbbi években már nem volt képes alacsony hőmérsékletű objektumokat megfigyelni, inkább az egy-kétezer Kelvin fokos hideg csillagokat, vagy a néhány száz kelvines meleg üstökösport. Az ISON-üstökös mostani sikeres megfigyelése azért számít bravúrnak, mert az égitest pora elég hideg, inkább a már nehezebben elérhető hőmérsékleti méréshatárba esik.
Az új mérések szerint a semleges gázkóma főleg a 4,3 mikronon megfigyelhető széndioxidból áll, ami a nagy naptávolságban elsősorban felelős az üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitásáért, de 4,7 mikronnál a szénmonoxid kis mértékű jelenléte is kimutatható. A megfigyelést végző amerikai kutatócsoport vezetője az üstököst egy poros-jéggel kevert pezsgő szénsavas üdítőitalhoz hasonlítja.
Korábbi üstökösök távcsöves mérései, illetve az üstökösmagokat közvetlen közelről vizsgáló űrszondák is kimutatták azt, hogy az üstökösmagok vízkibocsátási aktivitása mellett más, erősen illékony gázok szublimációja is jelentős lehet. Ezekre jó példa a Hale-Bopp (C/1995 O1) szénmonoxid-aktivitása, illetve a széndioxid-aktivitásra a 9P/Tempel 1 (Deep Impact 1995, StardustNExT 2011) és a 103P/Harley 2 (DIXI/EPOXI 2010) üstökösök magja a példa.
A mostani Spitzer megfigyelések alapján az ISON-üstökös naponta mintegy egymillió kilogramm, főleg széndioxid gázt bocsát ki és 54 millió kilogramm port juttat a kómájába.
Összességében a kisbolygók főövében közeledő ISON-üstökös igen aktív, magjának becsült mérete pedig a néhány száz méterestől a pár kilométeres értékig terjedhet. Egyelőre nem tudni, hogy a viszonylag kis méret és a feltehetően erős víz- és széndioxid kibocsátási aktivitás együttesen mit jelentenek majd a november 28-i szoros napközelség túlélési esélyeit illetően, valamint hogy mi történik majd azt azt követő időszakban. Annyi biztos, hogy az ősz izgalmas időszak lesz a napsúroló üstökösök iránt érdeklődők életében.