A hatalmas testű, hosszú nyakú dinoszauruszok egy új brit kutatás szerint nem tudták olyan jól mozgatni a nyakukat, mint a csontok alapján eddig gondolták. A filmek tipikus képsorain a hosszú nyakú ősgyík leharap pár levelet a környezők fák koronájáról, majd lendületesen lehajol, hogy a talajnövényzetet is megkóstolja. Egyes tudományos elméletek szerint éppen azért nőtt ilyen hosszúra az állat nyaka, hogy hatalmas táplálékigényét változatos forrásokból tudja kielégíteni. Egy új kutatás fényében azonban egyáltalán nem valószínű, hogy ilyen mozgékony volt a nyaka.

Az eddigi vizsgálatok a gerinccsigolyákra, azaz a csontok működésére koncentráltak. A nyak hajlékonyságát azonban az izom- és porcszövet erősen korlátozhatta – számoltak be brit kutatók a PLOS One tudományos magazinban.

Adataik szerint ez azt is jelenti, hogy a gigantikus ősállatok kevesebb táplálékforráshoz fértek hozzá, mint általánosan feltételezik róluk. Sokkal aktívabban kellett élelmet keresniük, hogy a naponta szükséges mintegy négyszáz kilogramm növényi élelmet összehozzák. Kisebb testű állatoknál nincs akkora jelentősége, milyen magasan hordják a fejüket, ám a szauropodák egyes fajainak 15 méteresre is megnőtt a nyaka. Ha tehát egészen ki tudta egyenesíteni, akkor 16-20 méter magasan is tarthatta a fejét.

A Bristoli Egyetem Matthew Cobley vezette kutatócsoportja a szauropoda nyakának élő analógiáját nyújtó struccot tanulmányozta, hogy rekonstruálja, hogyan épülhetett föl a szauropodák nyakának izomzata. A madár izom- és porcszövetének rétegeit egyenként, egymás után távolították el, és minden egyes fázisban megvizsgálták, mekkora a nyak maximális hajlékonysága.

A vizsgálatokból az derült ki, hogy a lágy szövetek valószínűleg erősebben korlátozták az ősgyíkok nyakának hajlékonyságát, mint a csigolyacsontok, hiszen amikor az összes lágy szövetet lefejtették, lényegesen nagyobb flexibilitást mutatott a nyak.

A szauropodák a növényevő dinoszauruszok igen elterjedt, sok fajt magában foglaló alrendje voltak. Közéjük tartoztak a Földön valaha élt legnagyobb testű állatok, például a 80-100 tonnás argentinoszaurusz.