A 27 hetes magzatok nem csak hallják a méhen kívüli hangokat, de ezekből sok mindent meg is tanulnak, segítve ezzel a születés utáni fejlődésüket. A Helsinki Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a születés előtti ingerek hogyan hatnak a tanulásra. Eredményeik szerint a babák a hangokat már a születésük előtt képesek megkülönböztetni.

Anekdotákból is közismert, hogy a magzatkorban hallott zenékre később is élénkebben reagálnak a kisbabák. „A hangok elég jól hallhatóak az anyaméhben. Miután az agy fejlődése elérte a szükséges fokot, a magzat biztosan megtanulja a zenét vagy más hangokat” – magyarázza a jelenséget Alexandra Lamont fejlődéspszichológus. „Az újszülöttek ezért is részesítik előnyben az édesanyjuk hangját, mert már jól ismerték azt a születésük előttről.”

De vajon a magzatok tanulnak is a zenéből, a beszédből, a hozzájuk eljutó történetekből? Eino Partanen idegtudományi szempontból akarta vizsgálni a kérdést. Kísérletsorozatában nem operát vagy komplex meséket, csak egy egyszerű „tatata” hangot játszott le a résztvevő családoknak ismételten, hetente többször is.

A születés utáni hetekben ugyanezt a hangot lejátszva elektroenkefalográfiás készülékkel vizsgálta a babák agyi aktivitását. A kísérletben résztvevő csecsemők nem csak élénken reagáltak a számukra már ismerős hangra, de még a hangmagasság kisebb változásait is észlelték.

Partanen szerint ez azt bizonyítja, hogy már magzati korban megtanuljuk a nyelv kis építőelemeit. Az eredmények később akár a terápiás alkalmazásban is hasznosak lehetnek. Diszlexiagyanú esetén például a részben genetikai alapú betegség kezelése a fonológiai képességek fejlesztésével így már akár magzati korban is megkezdhető lenne.

Igaz, ez még messze van és a kutatásvezető is óv a túl korai reményektől: „az eredményeink még nem jelentik azt, hogy szuperbabákat tudunk csinálni”, mondja, de a születési rendellenességekkel született gyerekek nagyon korai fejlesztése talán tényleg lehetséges lesz majd.