Az amerikai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium nyugat-virginiai telephelyén sok fontos megfigyelőműszer van, például 2000 óta itt működik a valaha épített legnagyobb forgatható rádióantenna-tányér, a 110 m x 100 m-es Robert C. Byrd Green Bank Telescope (GBT). Az obszervatórium hőskorának képviselője a maga idejében úttörő jelentőségű 43 m-es (140 láb átmérőjű) antenna, amely a világ legnagyobb ekvatoriális szerelésű rádióteleszkópja. 1965-ben adták át, és egészen 2001-ig rendszeresen végeztek vele csillagászati megfigyeléseket. Most az Orosz Szövetségi Űrügynökség pénzügyi támogatásával szerelték fel egy speciális vevő- és adatfeldolgozó egységgel, amivel a RadioAstron műhold programjába kapcsolódik be.

Az orosz RadioAstron három évtizeden át tartó előkészület után, 2011 júliusában állt elnyúlt, körülbelül 10 ezer és 390 ezer kilométer között változó magasságú Föld körüli pályára. A műhold segítségével is alkalmazott VLBI (nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) egy olyan rádiócsillagászati megfigyelési technika, amellyel több, egymástól távol elhelyezett rádiótávcső adatait kombinálják. A cél a virtuális műszer méreteinek megnövelése, amivel finomítani tudják a szögfelbontást. A VLBI antennák közti távolságot (a bázisvonal hosszát) bolygónk mérete korlátozza, tehát a felbontás növeléséhez a hálózat újabb elemeit műholdra kell telepíteni – ez az űrbéli VLBI. Az első, kifejezetten erre a célra készült űreszköz a japán HALCA volt, amely 1997 és 2005 között működött.

Az űr-VLBI célpontjai fényes, kompakt (vagyis kis tartományból nagy teljesítménnyel sugárzó) égi rádióforrások. Ilyenek az aktív galaxismagok (kvazárok), a mézerek és a pulzárok. Ezeknek a kutatásával számos érdekes asztrofizikai problémára kereshetjük a választ. Még a Tejútrendszer csillagközi anyagának tulajdonságaira is következtethetünk a rajta áthaladó rádióhullámok vizsgálatával.

A RadioAstron pályára állítása után először a bonyolult, földi és űrbeli antennát is tartalmazó interferométer-rendszer beüzemelése következett. A rendszer fontos elemei azok a földi állomások, ahová a műholdon gyűjtött mérési adatokat le tudják sugározni. Az interferenciát utólag, az egyes antennáknál rögzített adatok visszajátszásával és számítógépes feldolgozásával állítják elő. Ha a műhold épp nincs egy követőállomás látómezejében, a mérései nem hasznosíthatók, a fedélzeten a nagy adatmennyiség tárolása lehetetlen. A RadioAstron eddig egyetlen, egy Moszkva melletti követőállomás szolgálataira volt kénytelen hagyatkozni. Most, hogy belép majd az amerikai állomás is, az orosz vezetésű űr-VLBI rendszer tudományos kapacitása lényegében megduplázódik.

A fejlesztés épp időben jött, hiszen a kezdeti, elsősorban tesztcélú megfigyelések után most magasabb fokozatba kapcsol a RadioAstron. Nemzetközi csoportok tavaly tehettek javaslatot a tudományos kulcsprogramokra, idén pedig a legnagyobb földi rádiótávcsövek és VLBI hálózatok részvételét garantáló javaslatokat kellett benyújtani. A sikeresen lezárult pályázatok nyomán a megfigyelések 2013 végén és 2014-ben folynak majd.

Az egyik kulcsprogram, a legkompaktabb rádiósugárzó aktív galaxismagok felmérése a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma (KGO) révén magyar közreműködéssel folyik, az OTKA K104539 projekt támogatásával. A RadioAstronnal kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy a program kezdetétől, az 1980-as évektől a magyarok nem csak a tudományos előkészületekben vettek részt. A hidegháború idején fontos összekötő szerepük volt a nyugati és az orosz szakemberek együttműködésének megalapozásában: 1985-ben Budapesten tartották például az első nagyszabású nemzetközi RadioAstron megbeszélést.