A Seychelle-szigeteki Gardiner béka az egyik legkisebb kétéltű a világon, a kifejlett példányok is alig érik el a 11 milliméteres méretet. Ez azonban semmi ahhoz képest, hogy a jelek szerint az állat a szájával hall.

Egy francia kutatócsoport megfigyelései szerint a Gardiner-béka még az átlagos békáknál is különlegesebb hallórendszert fejlesztett ki. A békáknak általában nincs az emlősöknél megszokott füle, a hangok rezgését a közvetlenül a bőrükön elhelyezkedő dobhártyájuk fogja fel. A Gardiner-békának azonban még ilyenje sincs, ennek ellenére nemcsak brekeg, de reagál is más békák brekegésére, vagyis hallja, mi történik körülötte.

A rejtély megoldásához a francia szakemberek először röntgenfelvételeken keresték, mi vezetheti a hangokat. Az első tipp a csontokban látta a lehetőségek, de a Gardiner-békában nem volt meg az, ami az ember koponyájában például működik, így a tudósok tovább keresgéltek. Egy ötlet alapján számítógépes szimulációkban nézték meg, mi történne, ha a béka szája állna összeköttetésben a béka koponyájában található belső fülével, és a szimuláció megmutatta, hogy bár furcsa, de a béka pontosan így hallja a hangokat. Ahhoz, hogy a szájüregből a rezgések biztosan eljussanak a hallószervig, a békafaj két evolúciós megoldást is felhasznált: egyrészt a két testrész közti szövetek jóval vékonyabbak, mint az átlagos szövetek, ráadásul eleve kevesebb szövetréteg található ezen a területen.

Korábban is volt már olyan, hogy egy békafaj speciális megoldással hallott, az a faj a tüdejét használta fülként. A dobhártya kifejlődése a Gondwana nevű őskontinens szétválása körül történt, így a Gardiner-béka is nagyjából az akkor érvényes megoldást használhatja a mai napig, ami nem meglepő egy 47-65 millió éve nagyjából elzártan élő fajtól.