Érdekes jelenség szemtanúi lehetnek azok, akik az Amazon folyó mentén élő pillangókat figyelik: a színes szárnyas rovarok a folyó partján pihenő teknősök fejére telepszenek, hogy az ott talált könnyeket felnyalva jussanak fontos ásványi sókhoz.

A teknőskönnyben található nátrium az, ami miatt a lepkék elsősorban Johnny Deppé válnak, az elem ugyanis más formában csak ritkán van jelen a környéken. Az Amazonas nyugati része a világ leginkább nátriumszegény területei közé tartozik: a keletre fekvő Atlanti-óceántúl túl messze van, és bár a Csendes-óceán légvonalban közel lenne, az Andok lezárja a széllel érkező nátrium előtt az utat. Bár a kutatások azt mutatják, hogy a környéken még afrikai eredetű port is lehet találni a levegőben, az eső már jóval azelőtt kimossa a nátriumszemcséket a légáramlatból, hogy az Dél-Amerika partjait elérné.

A teknősök jóval könnyebben jutnak sóhoz, mivel húsevők: az elfogyasztott hús bőven fedezi a szükségleteiket. A növényi táplálékot fogyasztó állatoknak ezzel szemben időnként alternatív sóforrást kell találniuk.

Azonban nemcsak a pillangók érdeklődnek a környék legbiztosabb sóforrása iránt. Időnként méhek is megjelennek, de a teknősök nincsenek oda az ötletért – Phil Torres, a perui Tambopata Kutatóközpont biológusa szerint a zümmögés zavarhatja a őket.

Ugyanakkor a sóra éhes rovarok nem csak a teknősök szemében találják meg a sót, Geoff Gallice, a Floridai Természettudományi Múzeum rovartan-hallgatója szerint előszeretettel telepszenek rá bármire, amiben só lehet: állatok vizeletére, iszapos területekre, pocsolyákra, de akár az izzadt ruhára és az izzadt emberekre is.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem árt-e a teknősöknek a szemük környékén üldögélő és iszogató pillangóhad. Torres szerint nem tudni pontosan, hogy okoz-e nekik fájdalmat, hogy rovarok nyalják fel a könnyeiket, de valószínűleg nem. „A legnagyobb baj az lehet, hogy a pillangók kitakarják a teknős látómezejének nagy részét, így az állat nehezebben veszi észre, ha a rá vadászó ragadozók egyike az életére tör.”