Az ember építette első szerkezetként a Voyager-1 elhagyta a Naprendszert a NASA csütörtöki közlése szerint. Az amerikai űrkutatási hivatal mindeddig nem foglalt hivatalosan állást a hónapok óta tartó vitában arról, hogy az 1977-ben útnak indított űrszonda valóban átlépett-e már a csillagközi térbe.

Ed Stone, a Voyager-csapat vezető tudósa most azonban megerősítette az Iowai Egyetem tudósainak a Science tudományos folyóiratban újabb adatok alapján megjelenő eredményét, ami szerint az űrszonda 35 évi utazás után 2012 augusztusában elhagyta a Naprendszert.

Stone, aki szerint a NASA Voyager-csapatának időre volt szüksége ahhoz, hogy elemezze és értelmezze az újabb megfigyeléseket.

A dpa német hírügynökség megjegyezte, hogy Stone nem szerepel a Science friss számában megjelent tanulmány írói között, a cikket Don Gurnett, a NASA Voyager-projektjének méréseiben közreműködő Iowai Egyetem kutatója jegyzi vezető szerzőként.

A Voyager-1 1977. szeptember 5-én indult útnak, testvére, a Voyager-2 két héttel korábban. Az ikrek tudományos célja Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.

A frissen elemzett adatok szerint a Voyager-1 2012-ben valóban elhagyta a Naprendszert - ahogy azt tudósok egy része már korábban is állította. Az űrszonda 60 ezer kilométer per órás sebességgel száguld, jelenleg mintegy 19 milliárd kilométerre jár. A rendkívüli távolság miatt az általa küldött rádiójelek több 17 óra alatt teszik meg az utat. (A valamivel lassabban és más irányban haladó Voyager-2 manapság 15 milliárd kilométerre van a Földtől, de korábbi indításának köszönhetően ő a leghosszabb ideje folyamatosan üzemelő űrszonda.)

Tudósok a Voyager-1 által 2012 augusztus végén küldött adatok elemzésekor lettek figyelmesek arra, hogy drasztikusan csökkent a Nap által generált töltött részecskék száma, ugyanakkor a csillagközi részecskék száma hozzávetőleg 10 százalékkal nőtt. E két tényező alapján már akkor sokan úgy vélekedtek, hogy a Voyager-1 átlépett a csillagközi térbe, voltak azonban, akik azt hangsúlyozták, hogy mivel az űrszondát körülvevő mágneses tér orientációja nem változott, a Voyager-1 még mindig a Naprendszer fennhatósága alatt áll.

A részecskesűrűség mostani perdöntő meghatározását csak újabb - idén áprilisból és tavaly októberből származó - mérési adatok tették lehetővé. Az eredmény: a részecskesűrűség megfelel a csillagközi térben vártaknak.

John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának vezetője emlékeztetett arra, hogy a Voyager olyan helyeken jár a világűrben, amelyeket előtte még egy szonda sem ért el. Ahogy a szerkezet előrenyomul a csillagközi térben, új fejezetet nyit a tudományos álmokban és az emberiség vállalkozásaiban.

A Voyager-1 várhatóan 2020-tól egyre nehezebben tudja majd biztosítani energiaellátását, 2025-re pedig teljesen kifogy az őt működtető radioaktív plutóniumból. Kozmikus útja azonban ezt követően sem ér véget, és több mint 38 ezer év múlva halad el a következő csillag, a gyengén fénylő AC+79 3888 katalógusjelű nap mellett a Kis Medve csillagképben.

Arra a legkevésbé sem valószínű esetre, ha idegen civilizációk találkoznának a földi hírvivővel, a Voyager-ikrek egy-egy arannyal bevont lemezt visznek magukkal. A korong címe A Föld hangjai. A lemezhez lemezjátszót, ahhoz pedig használati utasítást is mellékelt a NASA 1977-ben.