Egy norvégiai kutatóközpont, a Sintef az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából készített egy megvalósíthatósági tanulmányt: az ESA azt szerette volna tudni, hogy készíthető-e olyan kígyószerű robot, amivel kibővíthetők egy Mars-járó lehetőségei. Aksel Transeth, a Sintef kutatója elmondta, hogy az ESA olyan rendszert szeretne, amivel kibővíthetők a robot és a Mars-járó közti együttműködési lehetőségek.

Transeth szerint az egyik lehetőség az, hogy a kígyószerű robotot a jármű egyik karjára szerelik. Ilyenkor a kar használat előtt és után le- és felcsatlakozna a Mars-járóra. Ezzel a megoldással a robot önállóan mászhatna a homokban, de a hosszabb utakat továbbra is a Mars-roveren tenné meg: Csak akkor választanák le a központi rendszerről, ha valamit közelebbről is meg kéne vizsgálni, vagy talajmintát gyűjteni.

Ennél némileg egyszerűbb lehet, ha a Mars-járó pórázon vonszolja maga után a robotkígyót, mivel így nem kéne ügyelni a csatlakoztatásra. A megoldás mellett szól az is, hogy így nem kell vezeték nélküli kommunikációt biztosítani, és a működéshez szükséges áramot is a járműből nyerné a kígyó. Pål Liljebäck, a Sintef egyik munkatársa szerint az sem mellékes szempont, hogy ha a Mars-járó elakad, a robotkígyó segíthetne neki a továbbhaladásban. Ha a jármű megfeneklik, a robotkígyónak csak egy sziklára kellene tekerednie, a Mars-járó pedig a csörlője segítségével kivontathatja magát a szorult helyzetből.

Az ESA félmillió norvég koronát fizetett a tanulmányért. A kutatók most a marsi körülményeknek is megfelelő technológia fejlesztésén dolgoznak. Nyilván nem véletlen, hogy az ESA éppen őket kereste meg, mivel már korábban is foglalkoztak robotkígyók fejlesztésével. A Marson most csak a NASA két járműve dolgozik –az Opportunity és a Curiosity –, de az ESA 2018-ra saját Mars-járót küldene a bolygóra.