Egy nemzetközi kutatócsoport feltérképezte a tigris, az oroszlán és a hópárduc génjeit; ez azért jelentős fejlemény, mert eddig csak egy macskaféle DNS-ét térképezték fel, a közönséges házimacskáét. A kutatók a géntérkép feltárásával próbálják elősegíteni a a veszélyeztetett fajok védelmét.

A dél-koreai Szuvon Genomikai Intézetének Jun Szung Cso vezette kutatócsoportja először egy szibériai tigris géntérképét alkotta meg; a Teguk nevű, kilencéves hím állat a dél-koreai Everland állatkertjében él. A tanulmány egyik szerzője, Csong Bak elmondta, hogy a tigris géntérképe fontos forrása lesz a faj genetikai sokszínűsége tanulmányozásának. A vadon élő, kevesebb mint négyezer szibériai tigris megőrzése az állatvédelem egyik kiemelt célja.

A kutatók ezután négy másik nagyragadozó DNS-eit vizsgálta: az afrikai oroszlánét, a hópárducét, a bengáli tigrisét és a fehér oroszlánét. Az eredmények alapján össze tudták hasonlítani a család négy különböző fajának a génkészletét.

Az állatok genetikai névjegye arra is rávilágított, hogy milyen génváltozatok felelnek az állatok izomerejéért, kifinomult szaglásáért és az elfogyasztott, hatalmas mennyiségű hús megemésztéséért. A kutatók azt is megállapíthatták, melyik gén mutációja felel a fehér oroszlán színéért, illetve hogy miként alkalmazkodott a hópárduc a magashegyi környezet színéhez.

Csong Bak elmondta: mind a tigris, mind a házimacska genomja azt mutatja meg, milyen sikeresen alkalmazkodtak ragadozóként a környezetükhöz. Mint fogalmazott, a tigrisek is csak nagy házimacskák, és valószínűleg sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint gondoltuk, mert a génjeik 96 százaléka azonos.