Az emberek manapság gyakran végeztetik el robotokkal a piszkos vagy veszélyes munkát. Egyes kutatók szerint ez oda vezethet, hogy egy idő után úgy fogunk kötődni hozzájuk, mint egy háziállathoz vagy egy baráthoz. Egyesek úgy gondolnak a robotra, mint saját maguk kiterjesztésére. Mindez felveti a kérdést: ha a hadseregben használt robotokat a katonák személyiséggel ruházzák föl, nem fognak túlságosan kötődni hozzájuk? És nem befolyásolja ez őket, ha veszély esetén be kell vetni őket?
Egy kutató, Julie Carpenter – aki épp könyvet ír az ember-robot kapcsolatokról – több tűzszerésszel is interjút készített. Arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak a robbantási szakértők a robotokhoz, és hogy ez a kapcsolat befolyásolja-e a döntéshozatalukat, illetve a küldetések kimenetelét. A tűzszerészek elmondták, hogy gyakran voltak dühösek vagy szomorúak, amikor a robotjuk tönkrement vagy megsemmisült. Carpenter emiatt azon is elgondolkodott, hogy a hadseregnek figyelembe kéne vennie az újabb robotok tervezésekor, hogy az emberek esetleg túlságosan kötődhetnek hozzájuk.
Carpenter 23 embert kérdezett a robotokkal kapcsolatos érzelmeikről. A tűzszerészek sokszor függenek a robotoktól: olyan gépeket használnak, amikkel a robbanószerek hatástalaníthatók, illetve felderítő munkát is végezhetnek. Néhány katona azt mondta, néha már a robot mozgásán is látható, hogy ki irányítja; ez arra utal, hogy egyesek a saját kiegészítésükként gondolnak a robotokra. Ezt igazolja az is, hogy a robot technikai tökéletlenségéből fakadó korlátozások miatt sokan azért lesznek mérgesek, mert a robot hibái rájuk is rossz fényt vetettek.
A robotok használatának több előnye is van. A robotokra az emberre veszélyes feladatokat is rá lehet bízni; a feladatok végrehajtásában nem akadályozzák őket az érzelmek; és az sem elhanyagolható szempont, hogy sosem fáradnak el. Ezzel szemben elromolhatnak, és nem is olyan kifinomult a mozgásuk, mint az embereké, így néha egy tűzszerész jobb eredményt érhet el egy bomba hatástalanításánál, mint egy robot.
Hogy az emberek ilyen szorosan kötődnek tárgyakhoz, nem újdonság: ez ugyanaz a vonzalom, mint amit egy gyerek a kisautója vagy a mackója iránt érez. Bár Carpenter felmérésében a válaszadók egyértelműen mechanikus eszközként gondoltak a robotra, egyesek emberi tulajdonságokkal is felruházták őket; megválasztották a nemüket, neveket adtak nekik, és bizonyos fokú empátiát éreztek a gép iránt. Néhányan a saját feleségük vagy barátnőjük – de sosem az expartnerük – után nevezték el a robotokat; egyesek még a nevet is felfestették a robot oldalára. Ennek ellenére a válaszadók azt mondták, a döntéshozatalukat ez sosem befolyásolta, és gondolkodás nélkül felhasználták a robotokat, ha szükség volt rá.
Úgy tűnik, a kötődés ma még nem probléma, de a ma használt robotok többnyire nem is hasonlítanak egy személyre vagy egy állatra. Carpenter szerint viszont a gyártók manapság egyre több, az állatokra és emberekre hasonlító robotot készítenek. A kutató arra is kíváncsi lenne, hogy ez hogyan fogja befolyásolni a katonák döntéshozatalát. Mint elmondta, nem lenne szerencsés, ha valaki habozna bevetni egy robotot, mert érzelmeket táplál iránta; az érzelmi elköteleződés többnyire a döntéshozatalt is befolyásolja.