A szélcsendben is kilométeres magasságokba felszálló pókok majdnem kétszáz éves rejtélyére talált magyarázatot egy fizikus. Már Charles Darwin is felfigyelt azokra a különleges pókokra, amelyek Argentína partjaitól száz kilométerre egyszer csak ellepték a hajóját. A 2-7 milliméteres pókokról így írt a naplójában: „Többször is megfigyeltem ugyanazt az apró pókfajt, amely ha felmászott egy kis magaslatra, a potrohát megemelve kieresztett egy szálat, és elvitorlázott, de megmagyarázhatatlan sebességgel.”

A hagyományos magyarázat szerint ezek a pókok a fonaluk segítségével kapják el a légáramlatokat, amely nagy magasságba röpíti őket. De még így is sok kérdés marad megválaszolatlanul: hogyan képesek a pókok szélcsendben is meglepően nagy sebességgel felszállni? A viszonylag nagy, 100 milligrammos felnőtt egyedeket hogyan bírja el a légáramlat? Amikor több fonalat eresztenek ki a pókok, azok miért távolodnak el egymástól, mintha taszítanák egymást?

A legnagyobb rejtély az egészben, hogy már 4 kilométeres magasságban is találkoztak ezekkel a pókokkal, amit nehéz lenne elérni csupán légáramlatok segítségével. Bár a biológusok nem szimpatizálnak azzal az ötlettel, hogy elektrosztatikus erők is szerepet játszhatnak a pókok repülésében, a Hawaii Egyetemen dolgozó Peter Gorham nem hagyta annyiban, és újra megvizsgálta ezzel kapcsolatos elméletét.

Gorham szerint a fonálnak 10-30 nanocoulomb töltéssel kell rendelkeznie, hogy felemelje a pókot. A szakértő szerint ez lehetséges, mert a pókfonálban rengeteg ehhez szükséges molekula van, például aminosavak, amelyek negatív töltésűek lesznek más anyaggal érintkezve. Gorham szerint a töltés forrása maga a Föld lehet. A negatív töltés arra is jó magyarázatot ad, hogy miért taszítják egymást a fonalak.

A legvégső kérdésre, hogy a Darwin által megfigyelt pókok miért oldalirányba szálltak, amikor a légkör elektromos tere függőleges, szintén van magyarázat. Gorham szerint a hajótest módosította nagy mértékben az elektromos mező irányát.

Már csak egy feladat van hátra: előállítása közben meg kell mérni a pókfonál elektromos töltését, hogy konkrét bizonyítékunk is legyen a repülő pókok különleges képességeire.