Egy mesterségesen létrehozott esőerdei szigeten végzett kutatásból kiderült, hogy az esőerdők szétszabdalását követő patkányinvázió miatt sok kis emlősfaj tűnt el a természetes élőhelyéről. Emiatt egyes érintett fajok gyorsabban kihalhatnak, mint eddig gondolták.
A kísérletet végző kutatók felfedezték, hogy egy thaiföldi víztározó létrehozásakor keletkezett kis, legfeljebb tíz hektáros őserdei szigetek egyes emlős állatai mindössze öt év alatt eltűntek a területről. Az élőhelyük pusztulása mellett a beköltöző mezei patkányok is fenyegetik őket. A nagyobb, legfeljebb 10-56 hektáros területen 25 év alatt pusztultak ki a kis emlősök.
A tanulmány a kis testű emlősökre koncentrált, de a szerzők szerint a közepes és nagy testű emlősök is szinte teljesen eltűntek a víztározó mesterséges szigeteiről, holott elefántok, tigrisek és tapírok is éltek a tájon, mielőtt az elárasztás darabokra szakította volna azt.
Dél-Thaiföldön az 1980-as évek közepén árasztották el a Khao Szok Nemzeti Park 160 négyzetkilométerét egy víztározó építése céljából. Az emelkedő vízszint a trópusi őserdőből száz kis szigetet is létrehozott; ezeket a kutatók természetes laboratóriumoknak nevezték. A tudósok 16 kis és közepes sziget kisemlős-populációját vizsgálták meg öt-hét évvel a víztározó elkészülte után, majd újabb 25-26 évvel később.
A kis állatok gyors pusztulásának két oka lehet. Egyrészt a populációjuk elszigetelődését, másrészt a behatoló faj támadásait is megszenvedték. A területet elárasztó patkányfaj annyira elszaporodott néhány év alatt, hogy kiszorította az őshonos kis emlősöket. A mezei patkány szokása, hogy elfoglalja a megzavart élőhelyeket, például a felszabdalt őserdő szigeteit.
A vadon részekre szakítása a fajok sokszínűségét fenyegető egyik legnagyobb globális veszedelem. Ezt természeti katasztrófa is okozhatja, de a fő veszélyt az emberi tevékenység, az urbanizáció és a mezőgazdasági területek terjeszkedése jelenti.