Svájci és német tudósok virágpor-kövületeket vizsgálva megállapították, hogy a véltnél százmillió évvel korábbról származnak az első virágos növények. Eddig úgy tudták, az eddigi legkorábbi virágos növények a korai kréta földtörténeti időszakból származnak, de a kutatók most egy ennél is régebbi, a középső triász korszakából származó, Észak-Svájcban gyűjtött kőzetmintából hatféle virágpor kövületét azonosították (ebbek a földtörténeti korban jelentek meg az első dinoszauruszok). Az új pollenek igen hasonlóak a korábbi, krétakori leletekhez.

A virágos vagy magvas növények a szövetes növények egyik legváltozatosabb csoportjához tartoznak. Pollent termelnek, és minden szemcse egy fejlődő, a szaporodást szolgáló hímivarsejtet zár magába. A kutatást vezető Peter Hochuli elmondta, hogy a szaporodáshoz szükséges sejtek köré a növények erős és ellenálló, szerves védőfalat növesztenek.

A most vizsgált kőzetmintában a pollenszemcsék védőfalát találták meg. Mivel a korai kréta korszakában, körülbelül 140 millió évvel ezelőtt elszaporodtak a virágos növények, és nagy változatosságot is mutattak, a kutatók azt feltételezték, hogy ebből a korszakból származnak.

A késői triászból származó mintáknál Hochuli és kutatócsoportja lézerszkenneres mikroszkópot használt, hogy nagy felbontású, háromdimenziós képet kapjon, és ezzel sikerült méretük, mintázatuk és struktúrájuk alapján hat, jól elkülöníthető típust azonosítaniuk a virágos növényekéhez hasonló pollenkövületekből. Hochuli szerint a középső triászból származó pollen néhány különbségtől eltekintve pontosan olyan, mint a korai krétakori minta.

Egy triászkori Barents-tengeri üledékből származó, hasonló vonásokat mutató pollenminta és a friss svájci leletek körülbelül százmillió évvel korábbra, 243 millió évvel ezelőttre teszik a virágos növények keletkezésének lehetséges időpontját. A minták alapján a kutatók azt gyanítják, hogy a középső triász idején Közép-Európa éghajlata meleg és száraz, a Barents-tenger vidéke meleg és csapadékos volt.