A levegőből csatolja majd ki az energiát egy szerkezet, de a Facebookon PR-kampányt vezető Széles Gábor nem mondja el, pontosan hogyan. Azt kéri, higgyük el neki, hogy tudja, mit beszél, hiszen 1966-ban cum laude végzett a BME Villamosmérnöki Karán. Sajnos az energetika mai állásával tisztában lévő szakértők szerint ez az egész nem tudomány, hanem alkímia, az energiacella pedig inkább szleng, mintsem szakkifejezés.
Októberben mutatják be azt az energiacella nevű találmányt, ami Széles Gábor szerint nemcsak a Fidesz jövőbeli választási sikereinek záloga lehet, de úgy általában az országot is kihúzza majd a bajból. Sajnos közelebbit nem tudunk a szerkezetről, legfeljebb annyit, hogy Széles szavaival élve „nem elsősorban a nagyfeszültségen keresztül, hanem a nagy áramon keresztül csatolja ki a készülék az energiát a levegőből”.
A megjelenéshez közeledve próbáltunk felhajtani valakit, aki hajlandó legalább tippelni azzal kapcsolatban, mi lehet az a technológia, ami annyi energiát nyer a levegőből, amivel Magyarország hosszú távú boldog jövőjét is biztosítani lehet.
Az egyik, névtelenséget kérő, de az energetikával napi szinten foglalkozó szakértőnk szerint az ingyenenergia az a huszonegyedik században, ami a bölcsek köve volt bő fél évezreddel korábban. „Nem tartom kizártnak, hogy a fizika törvényeit figyelembe nem vevő próbálkozásokból születő gépek elkészítése közben érdekes gyártástechnológiai ötletek és újítások születnek, de ahogy az arany, úgy az energia előállítása sem fog menni a semmiből soha” – fogalmazott a szakértő.
„Mindig azt kell nézni, mi az, amit egy forrásként használt közegből be lehet fogni” – magyarázza az alapvetéseket másik szakértőnk. „A levegőben a nitrogén, az oxigén vagy a hidrogén molekuláit összekötő energia olyan elenyésző, hogy még nagy tételben sem éri meg foglalkozni vele.” Ugyanakkor a levegő másik fontos tulajdonsága, a nyomás szolgáltatja az alapot a szélerőművek működéséhez. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a zöldenergia egyik legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy nagyon alacsony energiasűrűség mellett működik. „A levegő, a víz vagy a Nap tiszta energiát ad ugyan, de ahhoz, hogy a fosszilis tüzelőanyagokhoz hasonló mennyiséget nyerjünk belőlük, hatalmas szerkezeteket kell építenünk. Ehhez képest Széles Gábor energiacellájával kapcsolatban mintha azt olvastuk volna, hogy kisméretű, így ez azért gyanakvásra ad okot.”
A nekünk nyilatkozó szakértők szerint az sem teljesen világos, mit ért Széles az „energiacella” szó alatt. Ez ugyanis az akkumulátor, a hidrogéncella vagy a szárazelem szavaktól eltérően nem egyértelműen olyan szakkifejezés, ami mögött egy konkrét technika vagy eljárás áll. Sőt, szakértőink szerint ez inkább olyasvalami, ami az újdonságtartalmat hivatott reklámozni, és egyben elkeni azt a tényt, hogy semmiféle konkrétum nem tudható.
„Üzemanyagcella nevű dolog létezik, abban a hidrogén nem robbanásokkal állít elő energiát, hanem nyugodtabb kémiai reakciók segítségével, de elég valószínűtlen, hogy Széles Gábor ilyesmivel állna elő.” A szakértők szerint az energiacella szó inkább a kavitációs kazán, illetve a szuperszublimációs szisztéma kifejezésekkel rokon: jól hangzik, de valójában semmit sem jelent.
Nagyon-nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy ilyen jelentőségű találmány, ami nemcsak egy egyelőre ismeretlen fizikai-kémiai folyamat alapötletét jelenti, de annak piacképes alkalmazását is, manapság nem egy több milliárd eurós kutatási projektből jöjjön össze. „Az 1850-es években még valóban a sufniban rakták össze a mai kor technikáját meghatározó szerkezeteket, de mostanában ez a helyszín valami olyasmivé vált, mint a CERN vagy az ázsiai és amerikai kutatóközpontok” – hangzik el nagyjából ugyanaz mindkét szakértőnktől.
Ráadásul manapság nem az energia megtermelésének megújítása folyik. Alternatív energiaforrások után ugyan folynak kutatások, de ezek jobbára a tóriumos nukleáris, illetve a kísérleti stádiumban sem lévő fúziós reaktorokat érintik. Mindkét nekünk nyilatkozó szakember ódzkodott attól, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló konkrétumok alapján véleményt nyilvánítson, egyikük mégis azt tippelte, hogy ha adunk egy kis esélyt annak, hogy nem egy újabb örökmozgóról van szó, akkor valamiféle hatékony energiatárolási megoldás lehet az, amivel előáll Széles. Ezzel kapcsolatban viszont érdekes információ, hogy pillanatnyilag az úgynevezett szivattyús-tározós vízerőmű jelenti az energia tárolásának egyik leghatékonyabb módját. Ilyen erőmű a 2012. decemberi állapotok szerint hazánkban az előzetes tervek ellenére nem épül.
Széles Gábort is megkerestük, aki készséggel válaszolt a kérdéseinkre, a legfontosabbat leszámítva. Továbbra sem szeretné elárulni, a készülék pontosan milyen működési elv szerint csatol ki energiát a levegőből, de mint írja, „a teljesítmény továbbra is a korábban közölt 2,7 kWh”, ami Széles szerint nemcsak egy átlagos lakás elektromosenergia-ellátására lesz elég, de „még öt másik háztartáséra is”. Széles levelében elismerte, hogy „ennek megértése a rendszer ismerete nélkül a legnehezebb, de mivel valamikor cum laudéval végeztem a BME Villamosmérnöki Karán, talán elhihető, hogy tudom azt, mit állítok".
A nemzetközi kooperációban készülő szerkezetre „egy fillér állami támogatást sem kaptak eddig, már csak azért sem, mert nem is igényeltek. Állami megrendelésről sem tárgyaltak senkivel, sem itthon, sem külföldön, de Széles hisz benne, hogy a berendezés nemzetközi bejelentése után megindulhatnak a tárgyalások Brüsszellel, hogy a 2014 utáni időszakban a projektet kiemelt programként kezeljék. Az is fontos kérdés lesz a bejelentés után, hogy a fejlesztésben részt vevő országok milyen támogatásban részesítik, illetve hogyan építik be az energiapolitikájukba a titokzatos szerkezetet.
Széles amúgy főleg lakossági felhasználásra számít, de mivel (hacsak meg nem osztjuk öt szomszéddal a felesleget) a készülék energiájából a visszatermelésre is jut bőven, így a munkahelyteremtés is szóba kerülhet. „Az persze egy másik kérdés, hogy majd a nagy energiaszolgáltatók stratégiáját hogy fogja átalakítani ez a decentralizált energiatermelés” – írta megkeresésünkre az ország gondjait megoldó energiacellát már hónapok óta lebegtető üzletember.
Az energiacellával kapcsolatban megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, akik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek továbbították a kérdéseinket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy tudja-e a kormány részéről bárki, mi ez az egész, nyújt-e bármilyen formában segítséget a projekt megvalósításához valamelyik minisztérium, illetve hogy tervezik-e, hogy felhasználják majd a kész terméket. Válaszlevél helyett az ügynökség sajtóosztályán egyszerűbbnek látták, ha telefonon mondják el: a kormányzat vagy a minisztériumok semmiféle kapcsolatban nem állnak az energiacellával, és nem állnak ugrásra készen, hogy a megjelenés után villámgyorsan beépítsék a találmányt a nemzetgazdaság folyamataiba.