Nem hitt a fülének Thomas C. Südhof, az orvosi Nobel-díj tegnap kihirdetett nyerteseinek egyike, amikor Adam Smith, a Nobel Bizottság médiaosztályának munkatársa felhívta őt telefonon. „Ez most komoly? Atyaég!” – reagált elsőre, aztán némi zavart nevetés után kért egy kis időt, hogy félreálljon.

„Éppen vezetek, azt hittem, egy barátom hív, hogy segítsen, mert egy kicsit eltévedtem” – magyarázta a tudós. „Ööö... Izé... Ne haragudjon, meglepődtem.” Südhöf dadogva vallotta be, hogy bár sokat gondolkozott a díjról, nem számított rá igazán, hogy meg is kapja. Annak ellenére sem, hogy egy hete egy másik, szintén jelentős orvosi kitüntetést, a Lasker-díjat vette át New Yorkban.

Arra a kérdésre, hogy milyen hajtóerő vezeti kivételesen termékeny munkájában, Südhof nevetve azt válaszolta: a felesége szerint meg van őrülve. „Igazából nem tudom. Nagyon elszánt vagyok. Fiatalabb koromban nem volt ez így, de ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy ez vagyok én... Nem tudom, fel kell még dolgoznom ezt az egészet” – hebegte a német tudós, akit kaliforniai otthonában kerestek először, de ott csak a feleségét tudták felébreszteni. Az asszony ettől függetlenül nagyon szívesen megadta Südhof mobilszámát, akit valahol Spanyolországban értek utol a díj hírével.

Randy Schekman ennél jóval összeszedettebb volt, ő az interjú készítése előtt, egy másik híváskor tudta meg, hogy nyert. „Éjjel háromnegyed egy volt, szóval aludtam épp, de persze tisztában voltam azzal, hogy most van a kihirdetés. Amikor csörögni kezdett a telefon, a feleségem azonnal mondta, hogy ők azok, ők azok. Felvettem a telefont, és őrület, komolyan, őrület.”

Arra a kérdésre, hogy mit csinált, miután letette a telefont, Schekman azt válaszolta, hogy körbe-körbe táncolt a feleségével, és közben megállás nélkül azt mondogatta: istenem, istenem, istenem. „Aztán felhívtam a 86 éves apámat, aki már sok éve bízik abban, hogy egyszer megkapom a díjat. Utána a gyerekeimet hívtam, akiket ugyan felébresztettem, de nagyon örültek.”

A harmadik díjazott, James Rothman szintén aludt, mikor felhívták a hírrel. „Sokkoló volt, elképesztő” – mondta arról, mit érzett, mikor megtudta, hogy nyert. „Igazából majdnem minden jelölt tud valamennyit arról nem hivatalosan, hogy jelölték, de mikor meg is kapja a díjat, az ember majd kiugrik a bőréből örömében.”

A 2013-as orvosi és élettani Nobel-díjat három tudósnak ítélték oda, akik a sejtek transzportfolyamatainak rejtélyét fejtették meg. Minden egyes sejt molekulákat állít elő és szállít, ilyen például a véráramba kerülő inzulin, vagy az idegsejtek közt áramló neurotranszmitterek is. Ezek a molekulák apró hólyagocskákban, úgynevezett vezikulákban közlekednek. A három Nobel-díjas tudós fedezte fel azokat a mechanizmusokat, amelyeknek köszönhetően ezek a csomagok mindig a megfelelő helyre kerülnek, a megfelelő időben.