A Neptunusz egyik fényes belső holdját 1989 óta nem találták a csillagászok, most azonban megint sikerült azonosítani. A Naiad újrafelfedezését Mark Showalternek köszönhetjük, aki a Hubble űrteleszkóp által készített képeket elemezte SETI-s kollégáival.

A Naiad 48 ezer kilométerre kering a Neptunusztól, a Voyager 2 fedezte fel, az űrszonda által készített képeket találták meg csillagászok 1989-ben. Azóta azonban nem látták.

Oka van annak, hogy ilyen nehezen találták meg a holdat, egyszerűen rossz helyen van – nagyarázta Showalter. A Voyager 2 képeinek elemzésekor a csillagászok más helyen keresték a holdat, végül nyolcban fokkal messzebb találták meg a Hubble űrteleszkóp 2004-ben készített felvételein.

Több elképzelés is van arra, hogy miért számolták el ennyire a helyét. Az egyik szerint a Naiad testvérholdjainak gravitációja eltérítették a holdat. A másik lehetőség szerint a Voyagerről érkező adatok nem voltak pontosak, illetve túl sok volt a bizonytalanság az adatok körül.

A Neptunusznak tizennégy ismert holdja van. A legnagyobb és legelsőként felfedezett holdja a Triton. A Voyager 2 összesen hat holdját fedezte fel. Legutóbb idén júliusban jelentették be, hogy a Hubble felvételei alapján új holdat fedeztek fel a Neptunusz körül, az S/2004 N 1 nevű hold alig 19 kilométer átmérőjű. Ez utóbbit szintén Showalter fedezte fel.