Egy kutatócsoport egy több mint félmilliárd éves rovar maradványait vizsgálva fölfedezte, hogy az állatnak agya, illetve a törzsén végigfutó idegdúcai lehettek. A három centiméteres tengeri állatka kövületét a dél-kínai Jünnanban, a fosszíliák kincsesbányájának tartott palarétegben fedezték fel.
Greg Edgecombe, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint az idegrendszer az egyik legmegbízhatóbb eszköz az állatok csoportjai közti rokonság felderítésére. Ezért keresik a legkorábbi állatkövületekben az idegszövetek fennmaradásának bizonyítékait.
A rovar szelvényes testéből tucatnyi lábpár nyúlt ki; ezekkel tudtak úszni és mászni. A lelet arra utal, hogy a pókok és a skorpiók rokonságban állhatnak, de az egyedfejlődésük során elváltak egymástól. Az őskori ízeltlábúaknak ezt a csoportját a fejükből kinövő, karomszerű csápok tették jellegzetessé.
A fosszíliáról CT-készülékkel alkottak felvételeket. Ezeket más, ma élő és kihalt ízeltlábúakkal hasonlították össze, majd egy 3D programmal megjelenítették a felszínen nem látható struktúrákat. A nagy felbontású rekonstruált képen a kutatók megfigyelhették a feji szelvénybe elhelyezkedő koncentrált idegi rendszert, illetve a karomszerű csápokhoz kapcsolódó agyi területeket.
A kutatócsoport idegrendszeri anatómiával foglalkozó tagja, Nicholas Strausfeld szerint a nagy, karmos csápú ősi ízeltlábúaknak központi idegrendszere volt; ez hasonlít a mai patkórákokéhoz és a skorpiókéhoz. Mindez arra utal, hogy a korai kambrium földtörténeti korszakában a pókok és rokonaik ősei egymás mellett éltek a rákok felmenőivel.
Strausfield azt is elmondta, hogy a karomszerű csápokat a rovarok egyértelműen az élelem megragadására használták. Az elhelyezkedésük arra utal, hogy a pókok szájszerve is ebből a függelékből fejlődött ki.