Egy új, másik égitest becsapódásától több darabra hullott kisbolygót fedeztek fel amerikai csillagászok szeptember 15-én, korunk két legnagyobb kisbolygókereső programja, a Catalina Sky Survey és a  Panoramic Survey and Rapid Response System segítségével.

A P/2013 R3 (Catalina-PANSTARRS) nevű égitest nem volt különösebben feltűnő, 18 magnitúdós fényességével csak hosszú expozíciós idejű felvételeken lehetett megörökíteni. Csakhogy a szokásos egy központi sűrűsödés helyett kettőt lehetett látni, ami azt jelenti, hogy az üstökösben lévő szilárd mag két részre szakadt.

Ez még nem lenne olyan különleges, csakhogy ez az égitest eredendően nem üstökös, naprendszerbéli mozgása, pályája alapján egy főövi kisbolygó, amely valamilyen oknál fogva ideiglenes anyagot bocsátott ki, és üstökössé vált. Ilyet is többet láttunk már az elmúlt években, ám azoknál mindig csak egy központi sűrűsödés, egy központi égitest látszott. Most először fordul elő, hogy a kidobott anyagfelhő mellett leszakadt darabokat, vélhetően az eredeti égitestből kiszakadt testeket látunk.   

Már régóta tudjuk, hogy a Mars és a Jupiter között található fő kisbolygóövben egy-két kivételtől eltekintve olyan égitestek keringenek, amelyek nagyobb, becsapódások miatt szétszakadt kisbolygók maradványai. Néhány éve az is kiderült, hogy sok olyan kisbolygó van, amely nem egyetlen, monolitikus test, hanem különböző méretű törmelékek halmaza, úgynevezett kozmikus kőrakás.

A kisbolygók egymással ütközése ismert folyamat, de még sosem láttunk közvetlenül ilyen eseményt, és a számítások szerint manapság ez igen ritka lehet. Erre cáfoltak rá az elmúlt évek, amikor az egyre több felfedező távcsőnek köszönhetően két olyan főövi üstököst is találtak a kutatók, ahol a kidobott porfelhő szerkezete alapján arra következtettünk, hogy egy kisebb égitest becsapódása után keletkezett törmelékfelhőt látjuk.

De ezek mindig csak porfelhők voltak, nagyobb test nem szakadt le a becsapódás nyomán, most viszont a porfelhőben az eredeti égitest mellett egy másik is látszott. A különleges eseményen felbuzdulva spanyol csillagászok az új égitestre irányították a világ legnagyobb fénygyűjtő képességű távcsövét, a Kanári-szigeteken felállított 10,4 méter átmérőjű Gran Telescopio Canariast (GTC).

Az október 11-én készített felvételeken látszik a kidobódott porfelhőből formálódó csóva, az ebihalra emlékeztető fej, ahol a legsűrűbb a porfelhő.