Évmilliókig élt a világtól elzártan, Ausztrália legészakibb részén három, most fölfedezett gerinces faj. Az állatokat fölfedező Conrad Hoskins, a James Cook egyetem kutatója a National Geographic stábjával indult expedícióra a York-félszigeten található Melville-fok hegyvidéki térségébe. Itt találták meg a levélfarkú gekkót, egy aranyszínű gyíkfélét és egy barnafoltos sárga békát.

Hoskin szerint a fölfedezés azért jelentős, mert Ausztráliáról azt hitték, hogy már mindent feltérképeztek a kontinensen - ha Új-Guineában történik hasonló, senki nem lepődik meg. A látszólag járhatatlan ausztrál hegyvidéken műholdas megfigyeléssel azonosítottak egy esőerdővel borított sziklás fennsíkot, de ez a sziklafalak miatt gyakorlatilag feltáratlan maradt.

Az expedíció napokkal az érkezés után rábukkant az új fajokra. A három fölfedezett gerinces:

• Saltuarius eximius, a gekkó. A csoport ezt tartja a legfontosabb fölfedezésnek. A 20 centiméteres állat még az ősi ausztrál esőerdők idejéből maradt fenn. A nagy szemű, hosszú, karcsú testű gekkón azonnal látszott, hogy új fajról van szó, annyira különbözött a rokonaitól.

• Saproscincus saltus, a gyík. A Melville-foki árnyékszkinket a fennsík erdőségeiben találták, de ez sem hasonlít az Ausztrália déli esőerdeiben élő gyíkfélékre.

• Cophixalus petrophilus, a béka. Az apró sziklalakó foltos béka a száraz évszakban a sziklák mélyébe húzódik, ahol hűvösebb és párásabb a levegő. A nőstények a sziklák nedves hasadékaiba rakják a petéiket. Víz híján az ebihalak a petén belül fejlődnek ki, a petéből végül a teljesen kialakult állat bújik elő. A nyári nedves évszak elején a békák kimásznak a sziklákra; az esőben esznek és párzanak.

Az expedíció néhány hónapon belül ismét ellátogatna a Melville-fokra, mert azt remélik, hogy új csigákat, pókokat, esetleg kisebb emlősöket is találhatnak.