A szakemberek szerint nem a magyar társadalom problémáira lehet következtetni abból, hogy egy úttest közepén fekvő meztelen holttesthez nem szalad oda mindenki. Nagyon kevesen tudnak ilyen helyzetben azonnal cselekedni, a többség el van foglalva a saját gondolataival.
Szombat délelőtt egy 35-40 év körüli férfi kiugrott vagy kiesett a szállodai szobája ablakán, a forgalmas Rákóczi út közepére. Sokan voltak az utcán, de a legtöbben csak bámészkodtak, volt, aki fotókat készített, és úgy tűnhetett, eszük ágában sincs segíteni. Egy fiatalember odarohant a sérülthöz, és elmondása alapján hiába kiabált és kért segítséget másoktól, erre senki nem reagált. Mégsem lehet azt mondani, hogy az emberek elidegenültek volna egymástól, mert ilyenkor nem a közöny határozza meg a cselekedetünket, hanem valami egészen más.
A hétvégi eset rokonítható egy 1964-es történettel, Kitty Genovese meggyilkolásával. Többen látták a fiatal nő megerőszakolását és megkéselését, mégsem tettek semmit. Bár azóta kiderült, hogy a szemtanúk keveset is láttak, és nem volt egyértelmű, hogy mi történik, a szörnyű gyilkosság beindított egy hosszú kutatási projektet. Végül szociálpszichológusok megállapították: az emberek a felelősség megoszlása miatt nem cselekedtek.
Minél többen tudnának segíteni, annál többen döntenek úgy, hogy nem tesznek semmit – foglalta össze a Genovese-szindróma néven is ismert jelenséget Síklaki István egyetemi docens, az ELTE szociálpszichológiai tanszékének vezetője. Az emberben természetesen felmerül, hogy tenni kellene valamit, de rögtön jelentkeznek a gátlások. Például elkezdünk aggódni, hogy ügyetlenkednénk, és ezzel esetleg magunkból csinálnánk hülyét, és ezek a gátlások megakadályozzák a gyors cselekvést.
Ha már elkezdtünk hezitálni, megjelenik a bűntudat érzése is, és azzal a kérdéssel gyötörjük magunkat, hogy miért nem teszünk semmit. Amíg ezekkel a kínzó gondolatokkal van tele a fejünk, könnyen előfordulhat, hogy megszűnik a közbeavatkozás lehetősége – mert mondjuk továbbhalad az autónk vagy elindul a buszunk.
Hétvégén sok körülmény növelte ezeket a gátlásokat. Nem hétköznapi esemény, hogy fényes nappal egy férfi zuhan az egyik legforgalmasabb fővárosi út közepére. Nincs rá kész forgatókönyv, hogy ilyenkor mit kell tenni. Ha a boltban sorban állás közben azt látjuk, hogy valaki összeesik és elájul, azzal valószínűleg könnyebben tudunk valamit kezdeni.
Ráadásul a férfi még meztelen is volt, ami sok embert zavarba hozhat, és kellemetlenségekkel járhat. Éppen a sok bámészkodó, telefonnal fotózó ember miatt merülhet fel az emberben, hogy ha segítséget próbál nyújtani, perceken belül ott lesz a róla és a meztelen férfiről készült kép a közösségi portálokon, vagy esetleg a következő Blikk címlapján.
Az általános pszichózis nem mindenkire érvényes, mondja Síklaki. Vannak olyan karakterű emberek, aki nem hezitálnak, hanem rögtön cselekszenek, mintha megnyomtak volna rajtuk egy gombot. Ez történt most is, egy fiatalember odasietett a férfihez, tartotta a fejét, amíg odaért a mentő, próbált segítséget kérni. Sajnos ez a ritkább eset, a szakértő szerint az emberek többségén a gátlások uralkodnak el.
Helyszíni tudósítónknak a szombati öngyilkossággal foglalkozó igazságügyi orvosszakértő elmondta, a szállodai szobából aszfaltra zuhanó férfit olyan súlyos sérülések érték, hogy már nem tudták volna megmenteni az életét.
Síklaki István úgy véli, ha az éjszaka közepén történt volna az eset, és csak egy ember látta volna, akkor az az illető szinte biztosan odament volna segíteni. Nemrégiben volt is egy nagyon hasonló eset, amikor az úttesten hevert egy férfi, és az első odaérő autós gondolkodás nélkül megállt, hogy levonszolja az útról. Sajnos egy másik autós már nem tudott időben fékezni, és áthajtott rajta.
Szabályokkal is elő lehet segíteni, hogy a gátlások helyett a tenni akarás győzzön. Az Egyesült Államokban a segítséget nyújtó emberek törvényi felmentést kapnak a felelősség alól, tehát amiatt sem kell aggódniuk, hogy a szakszerűtlen kezeléssel okoznak kárt.
Mondja el a véleményét az Index Facebook-oldalán!