A Discover magazin cikke szerint a Kennedy-gyilkosság hatására olyan tömegpszichózis alakult ki Dallasban, ami évekig tartó problémákat okozott. Csak néhány a tünetek közül: növekvő bűnözés, gyakoribb megbetegedések, sűrűsödő öngyilkosságok.
Nagy traumák idején az emberek gyakran összegyűlnek, hogy közösen dolgozzák fel a veszteséget, de ez nem mindig segít. 1963-ban, a Kennedy-gyilkosság után sokan bűnbakot kerestek, akit hibáztathatnának: a politikát, az összeesküvéseket, vagy éppen egymást.
Dallasban éppen ez az egymásra mutogatás mérgezte meg a hangulatot. Dallast hamarosan a gyűlölet városaként kezdték emlegetni. Nem alaptalanul; a gyilkosságok száma egyre nőtt, megsűrűsödtek az öngyilkosságok, és sokkal többen kerültek kórházba szívrohammal.
A kollektív pszichózis és az egészségügyi problémák érdekes módon még azokat is érintették, akik aznap a közelében se voltak a Dealey Plazának, a merénylet helyszínének.
Steven Davis történész nemrég megjelent könyvében, a Dallas 1963-ban foglalkozott a témával; azt vizsgálta, hogyan változott a város karaktere az átmeneti években. Davis a Guardiannek elmondta, hogy a dallasiakat komoly pszichés stresszként érte a gyilkosság, és sokan ettől betegedtek meg. Más magyarázat nincs rá, hogy miért nőtt 40 százalékkal a szívrohamok száma a városban.
A pszichológus James Pennebaker is megjegyezte a könyvében, hogy a merénylet utáni négy évben 4 százalékkal többen haltak meg szívrohamban, holott Texas más városaiban épp ellenkezőleg, 2 százalékkal kevesebben. Hasonlóan alakult a gyilkosságok és öngyilkosságok aránya is.