Na, hol jelent meg a világ első szexszimulátora? Természetesen Japánban. Abban a Japánban, ahol tévéshow-ban férfiak imitálják egymás kielégítését, a nők polippal szexelnek, a születéseket jelző mutatók azonban minden eddiginél alacsonyabbak. A pornó egy jogszabály miatt durvult el, a fiatalokat viszont semmilyen törvénnyel nem lehet rávenni a szexre. Mi történt ezzel az országgal?
Miért hagyták abba a fiatalok a szexet? – teszi fel a kérdést hosszú cikkében a Guardian. De egyáltalán igaza van az újságnak, tényleg abbahagyták a szexet az országban? Részben: milliók egyáltalán nem randiznak, sokakat egyszerűen nem érdekel a szex. Egyesek szerint a japánok az emberi intimitással küzdenek, és ez részben a kormány hibája.
Japán már most is a világ egyik legalacsonyabb termékenységi rátájával rendelkezik (a szám azt mutatja meg, hogy egy nő átlagosan hány gyereket szül életében):
A születések száma sosem volt ilyen alacsony: 2012-ben 1 037 101 gyerek született a 126 milliós országban, a népesség 219 153 fővel fogy évente, a csökkenés egy évtizede tart. 2060-ra a maihoz képest a japánok valószínűleg egyharmaddal kevesebben lesznek. Az egyetlen biztató, de azért nem túl sokat jelentő adat a házasságokról szól: a válások száma egy év alatt 325-tel csökkent, míg a házasságoké 6893-mal nőtt (összesen 668 788 házasságot kötöttek idén)
A kormány felmérése szerint a húszas éveikben járóknak 25 százalékos esélyük van arra, hogy sosem házasodnak meg, és 40 százalék annak a valószínűsége, hogy gyermektelenek maradnak. Ugyan ezekből az adatokból még nem következik, hogy a japánok nem szexelnének, van jó pár, kifejezetten ilyen kérdésekre irányuló kutatás is, amelyek összecsengenek az alacsony születési rátával, még akkor is, ha az összefüggés nem magyarázható egyetlen okkal.
Rekordmagasan van az egyedülálló emberek száma az országban: egy 2011-es kutatás szerint a 18–34 év közötti nem házas férfiak 61, míg a nők 49 százaléka semmilyen romantikus kapcsolatban nem volt, ami az előző öt évhez képest 10 százalékos emelkedés A Japan Family Planning Association (JFPA) kutatása már jóval közelebb van a szex kérdéséhez, mint a különböző születési ráták, és az eredménye eléggé magáért beszél:
A szexualitás Japánban máshogy fejlődött, mint Ázsia többi részén: a szigetország nem vette át a házasság konfuciuszi alapelveit, amelyek szerint ez az intézmény fontos szerepet tölt be a családban és a társadalomban is. A monogámia sem volt magától értetődő, a házas férfiak sokszor kurtizánoknál kerestek örömöt. A prostitúciónak hosszúra nyúló története van az országban, érzékletes példa, hogy a japán gazdasági felemelkedés idején az esti mulatságok leírhatók voltak az adóból.
A háborúk előtti generáció teljesen más életvitellel, felfogással rendelkezett, mint a mostani Japán: gyakorlatilag kötelességből szaporodtak és sokasodtak. Most, húszéves gazdasági stagnálás után az ország teljes társadalmi átalakuláson megy át. Már régóta különválik a szerelem és a szex, az ország többnyire szabad minden vallási moráltól, de még ez sem segít. Ahogy az sem, hogy bár Japán szexuálisan nyitott ország, de a jelenlegi fantáziaideál 25 év alatti, leheletlenül szép és szűz lányokról szól.
Túl nehézzé vált kapcsolatot építeni, a házasság többé nem vonzó. A romantikus elköteleződés, házasság terhet és robotolást jelent, ennek egyik oka, hogy az ingatlanok nagyon drágák Japánban. Emellett fennmaradt az az évszázados hit, hogy a házasság célja a gyereknemzés. A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. De a férfiak is így gondolkodnak: hatalmas nyomás van rajtuk, úgy érzik, nem lehetnek egyszerre sikeresek a munkában és a magánéletükben is.
A fejünkben élő képpel szemben japán férfi ráadásul egyre kevésbé karrierorientált, sőt, egyre rosszabbul fizetett. Az eddig egész életre szóló munkahelyek biztonsága mára már csak álom. Ezzel egy időben a japán nők sokkal függetlenebbek és ambiciózusak lettek, viszont néhány dologban mindkét nemnél megmaradt a konzervatív hozzáállás otthon és a munkahelyen is. Az élettársi kapcsolat és a házasság nélküli gyerek még mindig nagyon szokatlan az országban, ráadásul bürokratikus korlátokba is ütközik.
A kapcsolatok kialakulását nehezíti, hogy az egyének nem osztoznak a hosszú távú célokban. Gyors, egyszerű kielégülést keresnek alkalmi szex, rövid találkák formájában. Vagy éppen a technológia adta lehetőségekkel élnek: online pornó, virtuális barátnők, szexuális töltetű animációs filmek. Vagy, ahogy a statisztikák és a dokumentumfilmek is gyakran bemutatják, a szerelmet és a szexet teljesen lecserélik valami más, városi időtöltésre.
A házasságtól és intimitástól való idegenkedés a modern időkben nem csak Japánra jellemző, és nincs köze a digitális technológia térhódításához sem. A szinglinek maradás döntése történelmi távlatból sokszor teljesen érhető, mindkét nemnél, de főleg a nőknél. „A házasság a nő sírja” – tartja a régi japán mondás, ami arra utal, hogy a feleségeket gyakran hanyagolják a szeretők miatt. A mai nőknek pedig a házasság sokszor a nehezen felépített karrierjük sírja.
Japán brutális vállalalati kultúrája gyakorlatilag lehetetlenné teszi a nőknek, hogy összeegyeztessék a karriert és a családot - gyereket pedig nem képesek eltartani, ha nem dolgozik mindkét szülő. Mégis, a nők 70 százaléka hagyja ott munkahelyét első gyereke után. A világgazdasági fórum folyamatosan a legrosszabbak közé sorolja Japánt a nemi egyenlőség munkahelyi kérdésében. Ebben nem segítenek a társadalmi beállítódások sem: a házas, dolgozó nőket gyakran démonizálják, negatív szerepben állítják be őket (ilyen például a Carmen feldolgozása, amit pár éve játszottak a színházak).
A nyelv sokszor lenyomata egy adott kornak, társadalomnak. Japánban sok ember visszahúzódása már kóros, erre is van külön szavuk: hikikomori. A geekeket ott otakunak hívják, az aparasaito shingurus (parazita szinglik) pedig azok elnevezése, akik anélkül érték el harmincas éveik közepét, hogy elköltöztek volna otthonról: a számítások szerint 13 millió nem házas férfi él még mindig otthon, ebből hárommillió 35 év feletti. Azokra a férfiakra is van külön szó, akik várhatóan egész életükben szinglik maradnak: soshoku danshi. Ők olyan heteroszexuális férfiak, akinek a kapcsolat és a szex nem fontos.
Tudományosan ugyan nem igazolt, de a japán médiában elterjedt kifejezés a cölibátus-szindróma: a negyven év alattiak egyszerűen elvesztik érdeklődésüket egymás, a hagyományos kapcsolatok iránt. A kapcsolatokat sokan túl nehézkesnek tartják, azt mondják, túl sok energiát kell beléjük ölni, erre is van külön szavuk: mendokusai.
Valószínűleg körkörös folyamatról van szó: egyre több a szingli, egyre több a rájuk épülő szolgáltatás, egyre egyszerűbb így élni, egyre nehezebb máshogy, ez pedig még több szinglit teremt. A rendszer, ami ennyire szeparálta a társadalmat – a feleségek otthon, a férfiak 20 órát dolgoznak egy nap –, ideális környezetet hozott létre az egyedül éléshez.
A japán városok tele vannak egyedülállóknak szóló éttermekkel, kapszulahotelekkel. Ezek eredetileg az úton lévő üzletemberek kiszolgálására jöttek létre, de mára bőven nem ez a funkciójuk. Régen egyedül maradni a végzet volt, ma már választható és működő dolog. Ez az új valóság? Hiszen a fejlett, városiasodott világban mindenhol esik a születési ráta, egyre több a szingli. Ők egymással – legalábbis a statisztikák szerint – ugyan nem szexelnek, de élvezetért van hová fordulniuk.
A második világháború után az erotika bekúszott a japán filmes kultúrába is. Az első, filmben látható csók, amit ráadásul félig egy esernyő alá rejtettek, szenzáció volt 1946-ban. Az Európában megszokott filmek az úgynevezett rózsaszín filmekkel jelentek meg a hatvanas években Japánban: ez a szín az országban az erotika és a nőiesség szimbóluma. Ezeket először kis, különálló stúdiók készítették, ma sokkal inkább erotikus filmnek, maximum szoftpornónak hívnánk őket.
A prostitúció régóta létezik, 1956-ban törvényt is hoztak ellene. Igaz, tele kiskapukkal, ráadásul elég liberálisan is értelmezik, így a japán szexipar ezzel együtt is évi 2,3 billió jenes forgalmat bonyolít. A törvény értelmében a prostituált bűncselekményt követ el, míg a szolgáltatás igénybe vevők nem. Egy lépéssel közelebb kerülünk a japán furcsaságok megértéséhez a törvény másik definíciójával. A prostitúció: közösülés másik személlyel, pénzért. A legtöbb szexklub ezért közösülés nélküli szolgáltatásokat ajánl (fozuku). Itt aztán van furcsaság bőven, mint például a babaház, ahol a berendezés olyan, mint egy gyerekszoba, benne fekszik gyerekruhában egy felnőtt nő, a kliensek pedig különböző szolgáltatásokból választhatnak a bepelenkázástól a fülpucolásig, de szex nincs. A klubok másik megoldása, hogy átcsomagolják a dolgokat: masszázsnak hirdetik, ahol a vendég ezért fizet, a szex meg csak úgy spontán jön közben.
Mindemellett Japánban virágzik a fétisszex, különösen a BDSM (szado-mazochizmus), de sokan szeretik a csápszexet (pl. közösülést polippal), a pelenkázást (omorasi), a tökön rúgásokat (tamakeri), és innen terjedt el a kötözős szex (shibari) és a bukkake is. Ez először egy 1986-os japán pornóban tűnt fel, itt egyértelmű a jogszabály hatása: a behatolást nem volt szabad mutatni, az ejakuálást viszont igen, ezért a rendezők az arcra élvezéssel jelezték, hogy véget ért az aktus. Rengeteg tévéműsor, videojáték épül ezekre a fétisekre, mára sok a popkultúra részévé vált.
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul. A Guardiannek nyilatkozó Aoyama nevű nő elképesztő példát is hoz: egy korai harmincas éveiben járó szűz férfi kliense képtelen felizgulni, másképp, mint ha női robotokat néz egy videojátékban. Fétis deluxe.
A kórkép sok dologban megegyezik a modern társadalmakkal: a születések csökkennek, egyre nagyobb az elidegenedés. Valódi szextől mentes fétispornó vár Amerikára és Európára is? Nem mindenki ért ezzel egyet: Japánban valószínűleg nagyon sok faktor összejátszásának köszönhetőek a mostani állapotok: a vallásosság hiánya, ami szentesíti a családot és a házasságot, az ország földrengés sújtotta ökológiája, amely a hiábavalóság érzését ébreszti lakóiban, és a gyerekvállalás hatalmas költségei. Mondjuk az angolok feltűnően hasonló útra léptek.