A tabletek megjelenése óta egyre többen aggódnak amiatt, hogy egyre fiatalabb gyerekek kezdik el használni a modern technológiát. Hogy ez az aggodalom jogos-e, azt senki nem tudja pontosan; a tabletforradalom óta született gyerekek még óvodába járnak, így nem végezhettek hosszú távú hatástanulmányokat. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon sok múlik a szülők odafigyelésén.
A hétéves fiam néha lenyom egy-két játékot Ipaden, de jobban szeret olvasni meg énekelni. A négy és fél éves kislányom ugyanilyen, csak ő még nem tud olvasni, ezért olvasás helyett mostanában sminkel mindenkit, aki szembejön. Egy barátunknál a hétéves kislány viszont kicsit jobban várja haza esténként az apuka iPhone-ját, mint magát az apukát.
Digital natives, azaz digitális bennszülöttek; ezt a fogalmat Marc Prenksy használta először a 2001-es, Digital Natives, Digital Immigrants című kétrészes cikkében. A kifejezés azokra a gyerekekre vonatkozik, akik nem az életük későbbi szakaszában, digitális bevándorlóként sajátították el az informatikai készségeket, hanem egész életükben kütyük közt éltek. Prensky cikkének lényege, hogy az oktatásnak alkalmazkodnia kell a megváltozott tanulói elvárásokhoz; nem démonizálta az új technológiát, inkább a helyes alkalmazására hívta fel a figyelmet.
Az Ipad 2010-es bemutatása alapvetően változtatta meg a gyerekek viszonyulását a technológiához. A tabletek ugyanis sokkal demokratikusabbak, mint más informatikai eszközök. Ennek egyszerű okai vannak:
Sokan aggódnak, hogy az új kütyük, amiket a gyerekek is könnyűszerrel használhatnak, károsak lehetnek a gyerek korai fejlődési szakaszában. A kínálati piacot ez nem zavarja: egyre újabb eszközöket és kiegészítőket dobnak piacra, gyerekeknek tervezett szoftverek jelennek meg, és a tablet előbb-utóbb a közoktatásban is feltűnhet. Egy ausztrál kísérletben három óvodáscsoport vesz részt; a kutatók azt tanulmányozzák, hogyan lehet hasznosítani az Ipadet az oktatásban. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy a kreatív készségek fejlesztésére használhatók-e a tabletek, és hogy az e-könyvekkel felkészíthetők-e a gyerekek az iskolára.
Milán hároméves, Iphone és netbook van a közelében. Hamar eligazodott az ikonok között, megjegyezte, hol vannak a játékok – bowling, biliárd, vízicsúszda és versenyautó –, és most is szívesen játszik velük. Nem hiszem, hogy el kellett volna zárni előle a kütyüket; ellenkezőleg, ez szerintem éppúgy fejleszt, mint az építőkocka vagy a mesekönyv lapozgatása, amit szintén szívesen csinál.
Mindent lehet rosszul használni, de ez nem gépkérdés, hanem a gyerekkel való foglalkozás általános kérdése. Ha bármelyik tevékenység - legyen az kisautózás vagy zenehallgatás, tévénézés, vagy akár a játszótéren szaladgálás – érdemi együttlét nélkül zajlik, az szerintem káros.
Az Ipad elterjedésével a tartalomfogyasztás és az informatika demokratikusabbá vált; ez azzal jár, hogy a digitális bennszülöttek – a mai kisgyerekek és általános iskolások – nemcsak egyre több eszköz között nőnek fel, hanem egyre korábban is kezdik használni ezeket.
Ezzel kapcsolatban több felmérést is készítettek. A Kid Industries marketingügynökség egy 2011-es felmérésben azt vizsgálta, hogy az angol és amerikai szülők mennyire engedik, illetve hogy ítélik meg a tabletek használatát. A kutatásban 2200 gyerek és szülő vett részt, akiknek 3-8 éves gyerekeik voltak.
Hogy az utolsó pontban igazuk van-e a szülőknek, arról megoszlanak a vélemények. Nem világos, hogy melyik elektronikus eszköz mennyire és hogyan befolyásolja a gyerek fejlődését. Az Amerikai Pediátriai Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP) lefektetett bizonyos irányelveket, de ezek sem kőbe vésett szabályok; az újabb kutatási eredmények fényében módosítani szoktak az ajánlásaikon.
Az 1999-es állásfoglalás szerint a 2 évnél fiatalabb gyerekeknek nem ajánlott a tévézés, mert közvetlenebb, lehetőleg a szülőktől származó információkra van szükségük. Ehhez képest 2006-ban végeztek egy felmérést, ahol a résztvevők 90 százaléka arról számolt be, hogy a kétévesnél fiatalabb gyerekük már fogyasztott elektronikus médiatartalmat. Az AAP legfrissebb, 2011-es ajánlásában már az áll, hogy a passzív tartalomfogyasztás lehet káros (tehát a tévézés és a videózás), ugyanakkor támogatják, hogy a kétévesnél idősebb gyerekeknek oktató szoftvereket adjanak, mert azoknak készségfejlesztő hatásai lehetnek.
A társaság meglátásaival egybevág a Millenium Cohort Study átfogó tanulmánya; ennek szintén az a konklúziója, hogy érdemes különválasztani az aktív és a passzív tartalomfogyasztást. A hosszú távú hatástanulmányban 19 ezer, az ezredfordulón született gyereket vizsgáltak. Megállapították, hogy azoknál, akik naponta 3 óránál többet tévéztek vagy videóztak, nagyobb eséllyel alakultak ki magatartási és kapcsolatteremtési problémák. Amikor egy hasonló kísérletet végeztek 11 ezer videojátékos gyerekkel, meglepő módon nem tapasztaltak hasonló viselkedési rendellenességeket. Mindez arra is utalhat, hogy a passzív tartalomfogyasztás valóban károsabb, mint az aktív.
A Seattle Gyermekkórház professzora, dr. Dimitri Christakist szerint a tabletek népszerűbbé válása nem okozhat komoly gondot, ha a szülők odafigyelnek arra, hogy a gyerekek milyen tartalmakat fogyaszthatnak. Christakist, aki maga is az AAP tagja, úgy látja, a szervezet ajánlásai mára elavulttá váltak, de azzal egyetért, hogy különbséget kell tenni az aktív és a passzív tartalomfogyasztás között.
A pszichológus egy kísérletre hivatkozott, ahol építőkockákkal játszó, illetve tévénéző gyerekek nyelvi készségeit tesztelték; meglepő módon az előbbiek jobban teljesítettek a teszteken. Christakist szeretné megismételni a kísérletet, de tévével és Ipaddel; úgy látja, az Ipad inkább az építőkockához áll közel, mint a tévéhez.
Bojti Andrea, a Gyermekpszichológus blog szerkesztője szerint a gyerekek géphasználatáról megosztott a szakértők véleménye, de azt a legnagyobb ellenzők is elismerik, hogy a számítógép jó eszköze lehet a kognitív képességek fejlesztésére: vannak szoftverek, amik a finom mozgást, figyelmet, logikát, rajzkészséget fejlesztik. Bojti azt is megjegyezte, hogy az elektronikus eszközök rendszeres, túlzásba vitt használata beszűkíthetik a gyerekek mozgásterét: akik túl sok időt töltenek a gép előtt, általában kevesebbet mozognak, kevesebbet vannak friss levegőn, és előfordulhat, hogy a kütyühasználat a személyes kapcsolatok, barátságok rovására megy.
Ha a gyerek egyre több időt tölt a gépekkel, elhanyagolhatja a barátait, a hobbiját; ha állandóan a játékokról és a kütyükről beszél, könnyen kifárad és romlanak a tanulmányi eredményei, azok már a függőség jelei.
Fogalmam sincs, mennyire káros, próbáljuk korlátozni, de a játszótér vagy legótorony-építés vagy kisautó-tologatás is legalább annyira érdekli. És nyilván nem tiltani kell, hanem megtanítani jól használni, mert még ennél is jobban tele lesz az életük ilyen kütyükkel.
Közel sem biztos, hogy az AAP ajánlásait minden szülő betartja - egy kisgyerek mellett ritkán lehet laborkörülményeket teremteni. Nem lehet elszigetelni a háttérben futó tévéműsortól – ami egyes kutatások szerint éppúgy káros lehet, mint az aktív tévénézés –, és még a leggondosabb szülőkkel is előfordulhat, hogy a gyereke kezébe nyom egy tabletet, így nyerve félórányi nyugalmat.
A gyerekeket az Ipad olyan mértékben le tudja kötni, hogy már-már érthetőnek tűnik az emiatt érzett aggodalom. De ennek nincs tudományos alapja: ahhoz, hogy az esetleges káros hatásokat alapos vizsgálatnak vessék alá, hosszú távú hatástanulmányokat kéne végezni, de ez a digitális bennszülöttek életkora miatt lehetetlen. Az első Iphone-t 2007-ben mutatták be, és az akkor született gyerekek még mindig általános iskolába járnak; az Ipad-generáció, vagyis a 2010-ben születettek óvodások. Hogy a tableteknek milyen hatása van a gyerekek agyának fejlődésére,
Szakértői vélemények persze vannak; a Baby Brains and Video Games fórumon is erről beszélgettek a résztvevők. Szóba került, hogy egyes szülők aggódnak amiatt, hogy a tablethasználó gyerekek figyelemzavarosak lehetnek, vagy fejlődési rendellenességeket mutathatnak.
Lisa Guernsey, a Screen Time: How Electronic Media – From Baby Videos to Educational Software – Affects Your Young Child című könyv szerzője szerint érdemes korlátozni a gyerekek tablethasználatát; ez nem eltiltást jelent, csak a készülékkel töltött idő megszabását. Guernsey szerint olyan apróságokra érdemes figyelni, hogy a gyerekek oda tudnak-e figyelni egy beszélgetésre, vagy megállni, hogy fél óráig ne is nézzenek a képernyőre.
Annie Murphy Paul – a How Nine Months Before Birth Shape The Rest of Our Lives szerzője –szerint nem kell tartani a tabletektől, ahogy más külső ingerektől se; szerinte természetes, hogy az agy mindig változik, ha valami újat tanulunk. Ugyanakkor ő is szigorúan szabályozza a gyerekek tablethasználatát. A szakértők abban egyetértettek, hogy jobb, ha a gyerek a többiekkel beszélget az asztalnál, vagy rajzolgat, ahelyett, hogy az Ipadet nyomogatná. Fontos ugyanis, hogy a gyerek megtanulja kezelni az unalmat és fejlessze a szociális készségeit is.
A tabletek túlhasználata miatt érzett aggodalomnak nincs kiforrott tudományos alapja. A technológia helytelen túlhasználatának lehetnek káros következményei, és a tabletekkel szemben érzett félelem leginkább ezekből táplálkozhat. És persze az ismeretlennel szembeni félelemből - sokan úgy gondolják, jobb félni, mint megijedni.
Régen a szülők és a kutatók is amiatt aggódtak, hogy a gyerekek túl sokat olvasnak, ami káros lehet, mert így nem lesznek önálló gondolataik. A rádió elterjedésekor több újságcikkben is megírták, hogy a gyerekek nem ültek le a családdal vacsorázni, csak hogy le ne maradjanak a kedvenc műsorukról. És ez nemcsak a szülők véleménye volt: az új médiaformátumokat sokszor a kor szaktekintélyei átkozták ki. A pszichiáter dr. Fredric Wertham is, aki 1940-ben, a Chicago Daily Newsban közölt cikkében indított frontális támadást a képregények ellen. Egy rövid kivonat:
Rosszul megrajzolt, rosszul megírt, rossz minőségben kinyomtatott anyag - megterheli a fiatal szemet és idegrendszert - ezek a cellulóz-papír rémálmok erőszakos stimulánsok. A nyers vörösek és feketék rontják a gyermek természetes színérzékét, a szexről és erőszakról szóló történetek türelmetlenné teszik őket a jobb, de visszafogottabb történetekkel szemben. Ha nem akarunk egy, még a mostaninál is vadabb képregény-generációt, a szülőknek és a tanároknak Amerika-szerte össze kell fogniuk, hogy megtörjék a képregények uralmát.
Bojti is úgy látja, hogy a szülőnek már a kezdetekkor ki kell alakítania az elektronikus eszközökkel kapcsolatos szabályokat. Ha a gyerek egész nap óvodában vagy iskolában van, fontos, hogy otthon pihenjen, de a tévé és a számítógép inkább fokozzák az agy izgalmi állapotát; ezért sem tanácsos lefekvés előtt a képernyőt bámulni. Naponta fél-egyórányi kütyüzés még nem okoz gondot, de szerencsésebb, ha az egész napos iskola után inkább mozog vagy játszik. Bojti fontosnak tartja, hogy – hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz – a szülők az internet helyes használatáról is elbeszélgessenek a gyerekkel.
Kérdéses, hogy a hosszú távú hatástanulmányok elvégzésére lesz-e idő, és lesz-e ezeknek bármi értelmük. A technológia fejlődése ugyanis egyre gyorsul: a tévézéssel kapcsolatos ártalmak elemzésére több évtizede volt a kutatóknak, de az asztali számítógépeket ennél gyorsabban szorították ki a hordozható eszközök, és a tabletek elterjedése is villámgyorsan ment végbe.
A tudományos élet erre nem reagálhat elég gyorsan: mire a tabletekkel kapcsolatban kialakulna a konszenzus, már rég nem ezek lesznek a népszerű eszközök, hanem a viselhető eszközök, vagy egy még újabb, ma még nem is ismert technológia. Ilyen feltételek mellett a legtöbb, amit a szülő tehet, az ártalomcsökkentés: ha már a gyerek állandóan a tabletet nyomogatja, szerencsésebb, ha ezt egy, a kreativitást serkentő szoftverrel teszi.
Az alább olvasható szövegek, hasonlóan a cikk többi idézetéhez, munkatársainktól származnak, akiket arról kérdeztünk, hogyan viszonyulnak a gyerekek telefon-, tablet- és kütyühasználatához.
Még sosem láttak videojátékot
Két gyerek van, egy két és fél és egy hatéves lány. A telefonra - egy Samsung és egy Iphone - semmilyen gyerekapplikációt nem töltöttünk le. Az enyémen egy színezőprogram van, azon szoktak veszekedni. Számítógépen soha nem játszhatnak, videojátékot még soha nem is láttak. Az ötéves szomszéd gyereknél van tablet, így a szomszédban szokott játszani vele. Fogalmam sincs mit, még soha egy szóval nem mondta, hogy itthonra is kell.
Van kölcsöntelefonjuk?
A kilencéves fiam a súlyos függőségi tünetei miatt nagyjából el van tiltva a cucctól. Elvileg heti egyszeri online játék vagy Wii-zés van engedélyezve, de általában sikerül kikönyörögnie a hétfői időpont előrehozását, mondjuk csütörtökre, aztán hétfőn megint eredményesen követeli a jussát. A haverjainkat és családtagjait aszerint osztályozza, hogy van-e a vendégségben kölcsönvehető okostelefonjuk.
Nem tévézik, mióta nincs Bear Grylls
Egy 11 éves öcsém van, aki erősen kütyüfüggő. Hétvégenként órákat játszik netes játékokkal, és van egy pszeudo-okostelefonja, amit akkor nyomogat, ha két gép között kell helyet változtatnia. A zsebpénzének egy részét arra költi, hogy virtuális fizetőeszközt vegyen a játékokhoz. Már egészen kiskorától játszhatott számítógépen; még mielőtt igazán írni tudott volna, már akkor is be tudta ütni, hogy lego.com. Anyukám elvileg csak egy órát enged neki hétköznap játszani, de ezt azért nem mindig sikerül betartania, azt hiszem. Szerencsére olvasni is szeret, a könyvek is lekötik, de azért rá kell szólni néha, hogy most már inkább olvasson. Tévézni nem szokott, mióta nincs Bear Grylls.
Zsarolás idegen nyelvű játékkal
Most, hogy kezd hideg lenni, a gyerekek kicsit jobban rá vannak gyógyulva a kütyükre, de ha a szomszéd gyerekek átjönnek, inkább rohannak a kertbe, fára mászni meg ilyenek. Határozott véleményük van arról, hogy melyik oprendszer jobb. Egy ideig az IOS vezetett, de azóta átvette a terepet az Android, a Windows 8 csak most kezd felzárkózni. A tízéves lányom már zenéket is kért a telefonjára, de a közösségi portálok vagy az emailezés nem érdeklik. Szeretnek a tableteken játszani, netezni, rajzolni, fotózni, videókat nézni.
Alapvetően hétköznap nincs kütyüzés, ez alól eseti felmentés kapható. A korlátok is alkalmiak, mindig attól függ, hogy milyen tennivaló, gyakorlás, különóra stb. van hátra. A lányomat egy rosszabb angol felmérő után megfenyegettem, hogy átállítom a Sims-et angol nyelvűre, de ettől kiborult, mert enélkül is elég összetett játék.
Apa, a mókusnak eltört a szeme
Amikor először vetítettem diát a fiamnak, odament a falhoz, és próbált lapozni az ujjával. Simán kezeli a Youtube-ot – szigorúan felügyelet mellett, mióta egyszer rátévedt a Happy Tree Friendsre („apa, a mókusnak eltört a szeme”). De sok más dolgot is szeret: trambulinon ugrálni, bicajozni, kártyázni, énekelni, bújócskázni. Egyébként úgyis játékos lesz belőle, mert ezt látja otthon, másrészt olyan szavakat tanul meg az orosz játékokból és mesékből, hogy az anyja is csak pislog.
A legkisebb már hisztizik, ha nem játszhat
Három fiam van, 8, 11 és 14 évesek. Amíg a gépen vagy laptopon voltak a játékok, egyszerű korlátozást vezettem be: egy fejezet könyvolvasás után lehetett játszani. Ez vagy buzgó olvasáshoz vezetett, vagy hanyagolták mindkettőt. Néhány hónapja a két nagyobbnak okostelefonja van. Most kicsit nehezebb, mert keverik a Facebookot a játékkal, meg követhetetlenebb helyeken veszik elő őket. Az első sokk után ennek is meglesz az ellenszere: a telefonbegyűjtés. Látszik, hogy életkor szerint ki mennyire született bele a kockulásba: a legnagyobb kevésbé nyomja, a középső teljesen rágyógyult, a legkisebb már hisztizik, ha nem játszhat. A legutóbbi szerintem már káros.
A könyv a kedvence
Januárban lesz hároméves a kislányom. Az Iphone-omat közel egy éve használja napi rendszerességgel. Körülbelül 15 gyerek app van rajta, köztük okos fejlesztő-játékok, zene- és meseappok, és a kedvenceim: smink, manikűr, nyalókakészítő, ezeket nagy örömmel játsszuk közösen. A legjobban viszont nem ezek érdeklik, hanem a videók, amiket a saját életéről készítek napi rendszerességgel, tehát nárcisztikusan magát nézi a legnagyobb örömmel. Nincs rácsavarodva: ha azt mondom, most mást csinálunk, simán rááll.