Mexikói tolvajok valószínűleg nagyon pórul jártak: radioaktív izotópokat loptak, ráadásul felnyitották a védőkonténert, akár halálos sugárzás is érhette őket. De miért kerül egyáltalán egy kamionba ilyen anyag? Mire használják? Van még esélyük a bűnözőknek a túlélésre?
Hétfőn elloptak egy kamiont Mexikóban, ami radioaktív kobalt-60-as izotópot szállított. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség híre szerint pénteken megtalálták az izotópforrásokat a benzinkút a közelében, ahonnan elrabolták az orvosi kezelésekhez használt anyagot szállító kamiont. A szállítmány eredetileg egy radioaktívhulladék-lerakóba tartott a kiselejtezett izotópforrással, amikor fegyveresek támadtak a sofőrre, aki azért állt meg a benzinkúton, mert aludni szeretett volna kicsit.
A rablók kidobták a sofőrt a kamionból, és elhajtottak a radioaktív anyagokkal. Ez volt az első ballépésük, a másik, hogy kinyitották az izotóptárolók védőburkát. Ebbe valószínűleg pár napon belül belehalnak, mert az anyag közelről igazán veszélyes. Pedig az eddigi információk alapján a tolvajok nem magát a sugárforrást akarták megszerezni, hanem egyszerűen a kamiont akarták ellopni. A környéken nem mértek jelentős radioaktív sugárzást, így a város lakói nincsenek veszélyben.
A NAÜ a legveszélyesebb sugárzási kategóriába sorolja a kobalt 60-as izotópot, nem véletlenül. Az ügynökség szerint az ellopott forrás 111 terabecquerel aktivitású, ami tíz a tizennegyediken bomlást jelent másodpercenként, azaz nagy számú, nagy energiájú gamma-részecskét bocsát ki, amelyek közelről erősen károsítják a szervezetet. Egy ilyen forrás közelében akár pár perc alatt is halálos dózist lehet kapni.
„A halálos egésztest-dózis 8-10 gray, ha valaki rövid idő alatt ekkora dózist kap, akkor orvosi segítség ellenére is néhány napon belül meghal” – tudtuk meg Aszódi Attilától, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetőjétől. A gray (Gy) az elnyelt sugárdózis mértékegysége, akkor 1 gray az elnyelt dózis, ha az anyag egy kilogrammjában a sugárzásból 1 joule energia nyelődik el.
A radioaktív források aktivitása és az elnyelt sugárdózis közötti átszámítás bonyolult kérdés, nincs rá egyszerű válasz, ezért sem biztos, hogy halálos dózis érte a tolvajokat.
Az átszámítás függ attól, hogy milyen energiájú sugárzást bocsát ki a forrást, milyen közegen halad át a sugárzás, mielőtt elérné az élő szervezetet, milyen szögben, mely szöveteket éri a sugárzás, és számít az is, hogy valaki mennyi ideig van kitéve a sugárzásnak.
„Ha ezt a forrást a tolvaj a kezébe vette és kézzel mozgatta, az is lehet, hogy a kezét vagy az ujjait amputálni kell, de orvosi segítséggel, steril, kórházi körülmények között megmenthető az élete, ha az egész test dózisa nem éri el a halálos dózist. Attól függenek az életesélyei, hogy mennyi ideig volt a szállítókonténerből kivett forrás közvetlen közelében, a testét milyen irányból érte a sugárzás, és milyen gyorsan fordul szakemberhez” – mondja Aszódi.
A tolvajok kobalt sugárforrást loptak. A kobalt (Co) stabil, nem radioaktív, természetben megtalálható fém. Egyetlen stabil izotópja fordul elő a természetben, a kobalt-59. Ezt az izotópot reaktorban neutronokkal besugározva kaphatunk kobalt-60-as izotópot, ami 5 éves felezési idejű, és nagy energiájú gamma fotonokat bocsát ki.
A kobalt (és 60-as izotópja is) kemény, rideg, mágnesezhető, szürke fém, kékes árnyalattal. Szobahőmérsékleten a vasra és a nikkelre hasonlít. Az izotópot kereskedelmi felhasználásra állítják elő, illetve a reaktorműködés mellékterméke is lehet, például, ha ötvözött acélt tesznek ki radioaktivitásnak. A kobaltot 1735-ben fedezte fel egy svéd tudós, George Brandt, aki rájött, hogy a színes üvegekben előforduló kék színt egy új elem okozza, a kobalt. A radioaktív kobalt-60-at Glenn T. Seaborg és John Livingood fedezte fel a harmincas évek végén.
A kobalt-60 sugárforrások gyakran olyan alkalmazásokra készülnek, ahol nagy aktivitásra van szükség. Aszódi szerint emiatt ezek a nagy aktivitású zárt, szilárd kobaltforrások biológiai védelem nélkül nagyon veszélyesek. Ilyen forrásokat acél kapszulában (tokban) szokták tartani, a tokot pedig vastag falú árnyékolt konténerben szállítják, ha mozgatásra van szükség.
Az iparban folyadékszint-mérőkhöz, vastagságmérő eszközökhöz, valamint fűszerek, élelmiszerek, orvosi eszközök sterilizálására használnak kobalt forrásokat. Az általa kibocsátott erős gamma-sugarak megölik a baktériumokat és egyéb kórokozókat, anélkül, hogy kárt tennének a termékben, vagy radioaktívvá változtatnák azt. Az eljárást hideg pasztörizálásnak hívják.
A kobalt-60-at ipari radiográfiára is használják: ez hasonlít a röntgensugárzásra, a fémalkatrészek szerkezeti hibáit vizsgálják vele. Korábban orvosi besugárzásokra is használtak ilyen eszközöket, jelentőségük az orvoslásban csökken a részecskegyorsítók terjedésével.
Annyira nem is ritka, hogy radioaktív anyagok eltűnnek, Mexikóban sem. A 80-as években az országban már volt abból baleset, hogy elloptak ilyen radioaktív forrást, amit a fém tárolóeszközével együtt egy fémhulladék-telepre vittek, majd onnan az olvasztóba, és nagy mennyiségű fémet szennyeztek el vele.
Kobalt-60 legjellemzőbben úgy jut a környezetbe, hogy valamilyen súlyos emberi hiba történik a szállítás vagy tárolás során. Szakszó is van erre: orphan source (gazdátlan, vagy árva forrás), ami szaknyelvről lefordítva azt jelenti, hogy nincs kontroll alatt az anyag.
Az sem először fordult elő az országban, hogy konkrétan kobalt-60-at raboltak: a nyolcvanas években az amerikai határ melletti csővezetékekben találtak újrahasznosított, radioaktív rudakat. Az eset nemzetközi egészségügyi pánikot okozott. Világszerte pedig ijesztően gyakran hagynak el a gazdáik radioaktív izotópokat:
Aszódi szerint több oka is van annak, hogy ezek a balesetek bekövetkeztek:
Az intézetvezető szerint a társadalmi előnyök miatt szükség van ezen technikákra, de a biztonsági kérdések kiemelten kezelendők. A világban sok radioaktív forrást szállítanak, ezeket vastag falú, erre méretezett fém konténerbe teszik, lezárják, a szállítójárművet pedig speciális táblával jelölik, hogy látható legyen, veszélyes anyagot szállít.