A guppik és a vízi bolhák csak néhány napot vagy hetet élnek, de halandóságuk meredeken emelkedik életkorukkal, ugyanúgy, ahogy a hosszú életet élő állatoknál, például az embernél is. Más állatoknál viszont, mint amilyen a remeterák vagy a hidrák megtörik ez a trend, mivel halandóságuk és termékenységük közel állandó.

Meglepő eredményt hoztak a Nature-ben publikált statisztikák, melyben 46 faj demográfiai jellemzőit hasonlították össze. Owen Jones, a Dél-dániai Egyetem biológusa szerint az öregedési stratégiák sokfélesége megkérdőjelezi azt a tételt, hogy az evolúció elkerülhetetlenül öregedéshez vagy a halandósági és a termékenységi mutatók romlásához vezet, ahogy múlnak az évek. 

A tanulmány szerzői 11 emlős, 12 másik gerinces, 10 gerinctelen, 12 szövetes növény és zöld alga élettörténeti adatait hasonlították össze. A kutatók nem találtak összefüggést az élet hossza és az öregedés mértéke között. A 24 faj közül, ami a legnagyobb öregedést mutatja az életkor függvényében, 11-nek viszonylag hosszú, 13-nak pedig aránylag rövid élettartama van. Ugyanilyen törést találtak azoknál a fajoknál is, amik a mortalitás kevésbé gyors növekedését mutatták.

A tudósok egymás után rendezték a fajokat öregedés alapján. Az emlősök voltak a spektrum egyik végén, olyan élőlényekkel együtt, amik hirtelen váltást mutatnak az öregedésben (az idő előrehaladtával). A skála másik végét a növények adták, ahol a legalacsonyabb a relatív halandóság. A madarak és a gerincesek szétszórva jelentek meg az adatsorban.

A szerzők szerint ez a sokféleség az öregedési stratégiákban megkérdőjelezi a mostani evolúciós elméleteket, mivel azok nem adnak magyarázatot mindenre. Más kutatók, például Laurence Mueller, a University of California, Irvine evolúcióbiológusa szerint az adatsor önmagában nem mond semmit: a fajok egyes egyedei nemcsak az öregedéstől, hanem nagyon sok minden mástól, például betegségektől is meghalhatnak.