Az európai és afrikai csótányok evolúciója Észak-Amerikában kezdődött, legalábbis erre következtetnek egy nemrég talált fosszíliából. Több mint hetven faja létezik az Ectobius nemnek, amelyek elsősorban Európában és Észak-Afrikában honosak. Általában 6-12 milliméteres a nagyságuk és sárga vagy barna színűek. Kisebbek mint amerikai rokonaik, amelyek akár négy centiméteresre is megnőhetnek.

A kutatók azt gondolták, hogy az Ectobius Európában és Afrikában fejlődött ki, hiszen már több mint 44 millió éve lakik ebben a régióban. Egy Baltikumból származó borostyánban találtak egy ennyi éves csótányt.

Most azonban találtak még öregebbet Colorado állam északnyugati részén. Nem is egyet, rögtön négy különböző Ectobius példányt. A 49 millió éves fosszília ötmillió évvel korábbi, mint az eddig ismert példány. Ez azt is jelenti, hogy a csótányok nem Európában, hanem bizony Észak-Amerikában fejlődtek ki, onnan terjedtek el a világ többi részére.

A most talált példány az Eocén korszakban élt. A kutatók nem tudják pontosan, hogy miért halt ki ez a fajta csótány Észak-Amerikában, és azóta miért nem terjedt el ott. Az elmúlt hetven évből négy olyan fajtáról tudnak, amelynek sikerült megtelepednie az Egyesült Államokban és Kanadában.

A négyből három fajtát még részletesen meg kell vizsgálni, mert ezek nem őrződtek meg olyan jól, mint negyedik társuk. A legjobban fennmaradt példány az Ectobius kohlsi nevet kapta David Kohls kutató után, aki több csótányfaj és több mint 150 ezer más rovarfaj kutatásában részt vett.

Azt nem tudják biztosan, hogyan jutott el az Ectobius Európába, de számos elméletük van rá. Az egyik teória, hogy a tengerszint nagyon alacsonyabb volt az Eocén korban és a kontinensek is közelebb voltak egymáshoz, mint ma. Az állatok Kanadából eljuthattak Grönlandra, onnan pedig Skandináviába. De a Bering-szoroson is átjuthattak Alaszka és Szibéria között. Ennek kissé ellentmond, hogy Ázsiában nem ismert ez a faj, de ez nem jelenti azt, hogy a múltban sem élhetett ott.