Teljesen új építészeti ág keltette fel az építészek figyelmét, mégpedig a jövő börtönének megépítése. A feladat, hogy megoldást találjanak a túlzsúfolt büntetés-végrehajtási rendszer problémáira.

Híres építészek és dizájnstúdiók folytak bele a vitába, milyen is lehet az a börtön, ami megfelel az igényeknek. Az ötletelésben részt vett Raphael Sperry, az Architects/Designers/Planners for Social Responsibility alapítója, Deanna VanBuren, a FOURM Design Studio vezetője. Az alábbi terveket Glen Santayana, a Harvard Graduate School of Design diákja készítette.

Az amerikai hatóságok drogok elleni háborúja 500 százalékkal növelte a börtönben lévők számát. Ma a börtönben lévők 92 százaléka nem erőszakos bűncselekmények miatt üt. Ami még specifikus az amerikai rendszerben, hogy a szabadultak 67 százaléka három éven belül visszaesik.

A mostani megoldás kifejezetten a nem erőszakos cselekmények miatt ülőknek tervezett épület. A börtön és iskola kombinációja újragondolja a börtön szerepét. Az elítéltek és a kriminalisztikát tanuló diákok kölcsönösen tanulhatnának egymástól, segítve az elítéltek visszatagozódását a társadalomba.

A komplexum négy épületből állna: a legszélső lenne a kriminológiai tanszék, mellette állna maga a börtön, utána következik a szabadulás előttiek épülete, majd egy kommunikációs központ. Az építész a kialakítással is jelezné, hogy az épületek és persze a funkciók összefonódnak egymással.

A diákok és az elítéltek akár együtt is részt vehetnének különböző tanórákon. Így a diákok valódi elítéltekkel találkozhatnának, amit felhasználhatnak tanulmányaikhoz. Az előkészítő épületben, vagyis ahová szabadulásuk előtt kerülnek az elítéltek, mindenféle szakmát tanulhatnak a fémfeldolgozástól a számítógépes munkákig. A kommunikációs központ pedig a kívülállóknak szól, azoknak a környéken lakóknak, akik szkeptikusak az egész rendszerről, és többet szeretnének megtudni róla.