Ausztrál kutatók csiptuninggal próbálják nyomon követni ötezer tasmaniai méh mozgását.

Az állatokat először rövid időre egy hűtőszekrénybe tették, hogy elkábítsák őket. Ezután megborotválták a szőrös részüket, hogy megfelelően rögzíthessék rajtuk a 2,5 milliméteres, jeladóként működő csipeket.

A projektet vezető Paulo de Souza szerint a kis jeladók nem befolyásolják a rovarok repülését.

Miután a méhek megkapták a csomagot, a kutatók elkezdték szabadon ereszteni őket. Ez el fog tartani egy darabig, mivel ötezer méhet kell elereszteniük, és naponta csak húszat engednek ki. A csipek jelezni tudják a kutatóknak, ha a méhek áthaladnak a korábban felállított ellenőrzési pontokon; remélik, így jobban megérthetik a rovarok viselkedését.

A méhek társas lények, így számíthatunk rá, hogy mindig visszatérnek ugyanarra a pontra, és kiszámítható útvonalakon repülnek. A viselkedésük csak akkor változik, ha a környezet is megváltozik körülöttük – mondta de Souza.