Suzanne Kane, a Haverfordi Főiskola egyik kutatója nemrég publikált egy tanulmányt, amiben azt vizsgálta, hogyan kapják el a sólymok a zsákmányukat. Az ilyen vizsgálatokat általában számítógépes szimulációval vizsgálják, de Kane szó szerint testhezállóbb módszert választott: egy kis kamerát szerelt a madarak fejére, amit azok sisakként viselhettek.

A sólymokat ez valószínűleg nem zavarta. A vadászathoz használt példányok fejét általában le szokták takarni, így az állatok jól tűrik, ha birizgálnak valamivel a fejükön. És a mellékelt videó alapján úgy tűnik, hogy a sisak a harci értéküket sem csökkenti.

Igaz, sokszor csak annyi látható, hogy egy eleinte stabil műholdas nézet hirtelen átvált egy viharba került vadászgép fedélzeti kamerájára, és röptében, kanyarodás közben nekicsapódik egy másik szárnyas lénynek. Aki szereti a varjakat, inkább ne is nézze meg a videót.

Kane és egy egyetemi kutató, Marjon Zamani képkockánként elemezték ki a begyűjtött videókat, és leírást készítettek az állat vadászati technikájáról. Arra gyorsan rájöttek, hogy a sólymok nem a zsákmányállat útvonalát követik, és nem is felülről támadnak, spirális alakzatban repülve.

A videók alapján a sólymok hátulról repülnek rá a zsákmányra: föléjük kerülnek, és végig rajtuk tartják a szemüket – valahogy úgy, mint a modern vadászgépek, akik célkeresztben tartják befogás előtt az ellenséges repülőgépet. Ha a zsákmányállat elfordul a levegőben, a sólymok villámgyorsan korrigálnak, így minden mozdulatukat követni tudják, és gyorsan utol is érik őket.