Magyar idő szerint január 25-én van a tizedik évfordulója annak, hogy a Marsra ért az Opportunity nevű önjáró szonda. A hatkerekű masina eredetileg 90 marsi napos, vagyis solos küldetésre érkezett, ezt megnegyvenszerezve a 3554 solnál tart. Az Opportunity eredeti neve MER-B, vagyis Mars Exploration Rover B – az A a két héttel korábban odaért, és 2010 márciusáig üzemelő Spirit volt.
Az Opportunity már a 2004-es landolásnál különleges helyzetbe rángatta a kezelőit. A kijelölt céltól mintegy 25 kilométerre eltérve ugyanis egy olyan, 22 méter átmérőjű, meteorbecsapódási kráterben ért földet, aminek létezéséről korábban nem is tudott senki. A később Eagle, vagyis Sas-krátérként emlegetett pozíció a NASA szóhasználatával élve lyuk volt a lyukban, és két hétig tartott, mire a rover a tőle tíz méterre lévő peremet elérve körbe tudott nézni, hova is érkezett pontosan.
Érdekes felfedezés volt az is, amikor az Opportunity a saját leszállóegységének kicsit odébb lezuhant hőpajzsát vizsgálva rábukkant az első olyan meteoritdarabra, amit idegen bolygón fedezett fel az emberiség. A küldetés 445 solján, 2005. április 26-án aztán majdnem mindennek vége szakadt: a rover négy kerekét elnyelte egy alig 30 centiméteres homokdűne. Egészen június negyedikéig tartott, míg a földi irányítás a marsi helyzet szimulálása, a kerekek óvatos mozgatása és a környezet folyamatos fényképezése árán végre ki tudta szabadítani az Opportunityt. A Purgatórium-buckának elnevezett homokdomb alapos vizsgálata még 12 solt vett igénybe, és a rover szoftverét egy olyan programmal is frissítették, ami odafigyelt a kerekek süllyedésére.
A következő években a Opportunity folyamatosan szolgáltatta a kisebb-nagyobb tudományos érdekességeket. A rover feladata elsősorban az, hogy a lehető legjobban térképezze fel azokat a kőzet- és talajtípusokat, amik vizsgálatával következtetni lehet a Marson korábban jelen lévő víz mennyiségére, illetve arra, hogy miért tűnt el. Az Opportunity képességeit jól jellemzi, hogy épp a tizedik évforduló hetében jelentették a kezelők, hogy a szonda olyan bizonyítékokat talált, ami alapján kimondható: a Marson jó néhány százmillió éven keresztül élhető körülmények uralkodtak. A szondán számos kamerát is elhelyeztek, egy 2013. november végi adat szerint összesen 186 246 darab képet küldött vissza, például a 22 kilométer széles Endeavour-kráterről is, illetve sikerült lefotózni egy marsi porördögöt is.
A szakértők szerint a napelemtáblák szerencsés tervezése, illetve a marsi széljárás a rover hosszú életének titka. John Callas, a misszió egyik irányítója szerint eredetileg arra számítottak, hogy a finom por majd annyira beszennyezi az energiafelvételhez, így a működéshez szükséges napelemeket, hogy nagyjából 90 sol után megszakad a küldetés. „Nem is gondoltuk, hogy a szél lefújja majd a port, sőt azt hittük, hogy a por az elektrosztatikus töltés miatt olyan erősen odatapad, hogy a szél nem tudja majd lefújni.”
Az Opportunity számos komoly meredélyt leküzdött, a rekord egy 31 fokos emelkedő volt, ez egy kicsit laposabb csak, mint a síugrásnál használt 35-38 fokos sáncok dőlésszöge.
A szakemberek ma már nem gondolkodnak abban, mennyi ideig működhet még a rover. Az egyik kereke már beakadt (ezzel lőtte ki maga alól a közelmúltban a fényképeken titokzatos módon, a semmiből előkerülő sziklát), és a robotkar sem úgy működik, ahogy kellene (bár ez pontosan a második sol óta így van). Eredetileg 800 millió dollárba került a roverpár megépítése és Marsra juttatása, a NASA azóta éves szinten nagyjából 14 millió dollárt költ el az üzemeltetésre.